Néprajzi Hírek 2016/1. [antikvár]

A MAGYAR NÉPRAJZI TARSASAG ELETEBOL A Néprajzi Társaság új folyóirata, a Tradíció Magazin A Magyar Néprajzi Társaság Önkéntes Gyűjtő Szakosztályának az utóbbi években megélénkült tevékenysége, megerősödött szakmai jelenléte és szerepvállalása tükrében egyáltalán nem meglepő, hogy 2016 januárjában kézbe vehettük a Tradíció Magazin első két számát. A szakosztály körül formálódott szakmai műhely, a Tradíció Pályázat megalapítása és gondozása, a továbbképzés/tábor megszervezése szükségszerűen vezettek el ahhoz a mérföldkőhöz, melyet e folyóirat elindulása jelent. Az első szám - felismerve, hogy a pályázat és a tábor által megszólított önkéntes gyűjtők és munkájuk komoly erőforrást jelent - lényegében egy kézikönyv, egy hiánypótló, modem gyűjtési útmutató, melynek összeállításában a szerkesztőbizottság segítségére voltak az elmúlt évek pályázati tapasztalatai. Ez garantálja, hogy a lapszám írásai valóban az önkéntes gyűjtők munkáját, a számukra felmerülő kérdések megold ását hivatottak segíteni. A három nagy funkcionális egységbe rendezett írások - Alapismeretek, Gyűjtési technikák. Mire használható a gyűjtésünk? - logikus rendben követik egymást, bemutatják és rendszerbe helyezik a néprajztudomány alapfogalmait (néprajz, folklór, népi kultúra, hagyomány, örökség), lefedik az önkéntes gyűjtők legkedveltebb, leggyakoribb témaköreit, a kézművesség feldolgozásától, a népszokások és folklóralkotások gyűjtésén át, a jelenkorkutatásra való buzdításig. Fontos és örömteli állásfoglalás a szerkesztők részéről, hogy a gyűjtések gyakorlati hasznosításáról is szó esik, az általános iskolai oktatás keretei között vagy a tájházak, helytörténeti kiállítások rendezésének alapelveivel összefüggésben. A Tradíció Magazin azonban nem áll meg itt, további vállalása, hogy az önkéntes gyűjtőknél szélesebb közönséget szólítson meg, bárki érdeklődő számára érdekes, értékes, hasznos ismereteket közvetítsen a néprajz és néprajzi gyűjtés mibenlétéről, a kutatások terepéről, eredményeiről. Ezt a tudománynépszerűsítő, ismeretterjesztő programot teljesíti is, ebben nagy segítségére vannak a közérthető szövegek. (Csupán néhány esetben találunk olyan, az átlagolvasót talán kissé elbizonytalanító megfogalmazást, mint hogy hagyomány a közösségi magatartásformák és objektivációk nem örökletes programja, a kultúra grammatikája", vagy magyarázat hiányában kevéssé érthető fogalmakat: „Volkskunde típusú néprajz".) Nem mehetünk el szó nélkül a kiadvány korszerű és igényes, olvasásra csábító megjelenése mellett, még akkor sem, ha a színes kiemelések formai megjelenése és funkciója nem egységes a kiadvány egészében. Egyetlen komolyabb hiányérzetünk csupán a képanyag adatainak és forrásainak hiányából fakadhat. Joggal várható el, hogy a felvételek címének, a