Néprajzi közlemények XI. 3-4. [antikvár]

Bevezeté sNyolcvanegy válogatott dél-tiszántuli munkásszerző-dést kap az olvasó ebben a kötetben, az 1889-1944 közötti, több mint fél évszázadra terjedő időszakból. A magyar történeti és néprajzi kutatás eddig csak szórványosan foglalkozott ezzel az elsőrangú forrásfajtával.^ A publikált szerződések nagyobbrészt másirányú kutatások során előkerült, értékes, de önmagukban álló melléktermékeknek látszanak. Nem annyira a néprajztudomány művelőinek mulasztása, mint inkább az egykorú iratanyagot őrző és feldolgozó levéltárosoké, hogy mindmáig alig hivták fel a figyelmet ezekre a rendkivül tömör és elsődleges hitelességű, a nyomtatott források realitását, életszerűségét messze felülmúló dokumentumokra.Bésze volt ebben a figyelmen kivül hagyásban annak a szemléletnek is, amely zömmel a földmunkásság mozgalmaira koncentrálta a kutatást, és csak elnagyoltan,a megmozdulások okainak, előzményeinek sorában foglalkozott a bér- és munkaviszonyokkal s az életkörülmények alakulásával. Másrészről pedig - eléggé sematikusan - egyideig csak a feudális maradványok feltárása volt hangsulyos.Hozzájárult e beállítottság továbbéléséhez az is, hogy a mult század végétől kezdve megjelenő, terjedelmes munkásügyi irodalomban^ és a harmincas3évek szociográfiáiban nagyon sok jó adatot lehet találni a