Magyar Nyelv 1984/4. [antikvár]

MAGYAR NYELV LXXX. ÉVF. 1984. DECEMBER 4. SZÁM A Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományi Osztályának és Történettudományi Osztályának őstörténeti Munkaközössége 1983. április 28-án vitaülést rendezett a magyarság történetének Leveddel és Etelközzel kapcsolatos kérdéseiről. A vitaindító előadábt Gyöbffy Gyöbgy tartotta, a korreferensek Benkő Lobáiíd Habmatta János és kmáiy Pétee voltak. A következőkben a vitaülésre előzetesen megírt tézisek és az ott szóban elhangzottak alapján álló, főkéút a korreferátumokban jelentékenyebben kibővített tanulmányokat adjuk közre. Levedia és Etelköz kérdéséhez IX. századi viszonyokat ismertető, közel egykorú forrásokból tudjuk, hogy a magyarok 895 előtt a Kárpátoktól keletre, a Don vidékéig elterülő síkságon laktak. Az ezt igazoló mohamedán, bizánci, szláv és nyugati források adatai történeti tényként foghatók fel. Objektív valóságnak tekinthető ez, oly mértékben, hogy biztosak lehetünk abban, hogy a mondott területről 1090. év előtt visszavert és a Földtől távolodó fényrészecskék ott magyar embereket és településeket tükröznek, ha térben és időben számunkra ismeretlen határok között is. Ezt azért hangsúlyozom, mert Levedia és Etelköz hagyománya az objektív valósághoz képest szubjektív fogalomnak tekinthető. Miért az ? Konstantinos Porphyrogennetos császár 950 körül írt művében (De Adm. Imp. 38., 40.) Levedia és Etelköz ismertetésében nem egykorú és a bizánci köztudatban jól ismert viszonyokról számolt be. Az informátor a 948-ban ott járt Bulcsú vagy egy társa volt. Levedia és Etelköz Bulcsúék számára sem tapasztalásból ismert szülőhaza, mert Bulcsú, aki 954-ben Franciaországig, 955-ben Augsburgig kalandozott lóháton, alig lehetett 50 évnél idősebb. Apjuktól, nagyapjuktól, a honfoglalást átélt idősebb emberektől hallhatták, s számukra olyan távoli földrajzi fogalmak voltak ezek, mint egy mai 45—50 éves ember számára az első világháborúig fennállott Galícia. S ha ehhez hozzávesszük, hogy Bulcsúék nem tudtak a császárral közvetlenül beszélni, csak tolmács — minden bizonnyal egy bolgár-szláv pap — révén, a Bulcsúék adta információ is változást szenvedhetett a tolmácsolás révén. Ez egyébként a két név feljegyzésének nyelvi elemzéséből is kiderül. 38.: „A türkök népe régen Kazáriához közel szerzett magának lakóhelyet, azon a helyen, melyet első vajdájuk nevéről Levediának neveznek, amely vajdát tulajdonnevén Levedinek, méltóságánál fogva pedig," miként az utána való többit is, vajdának hívták" (Mokavcsik Gyula, Bíborbanszületett Konstantin. A birodalom kormányzása. Bp., 1950. 171). Amint e mondatban njdlvánvaló, hogy szláv tolmácsolás révén került be a szövegbe a magyar vezérek méltóságneveként a voevodos, ugyanúgy kétségtelen, hogy