Magyar Nyelv 1989. szeptember [antikvár]

MAGYAR NYELVLXXXV. ÉVF1989. SZEPTEMBER3. SZÁMA jelentéskutatás újabb irányzatai*1. A jelenkori nyelvtudomány nagy eredményei közé szokták sorolni a mondatszemantika felfedezését. Amíg a 60-as éveket megelőző időszakban a jelentéstan majdnem kizárólag szójelentéstannal foglalkozott, a KatzFo-dor-féle jelentéselmélet megjelenésével (Katz, J. J. Fodor, J. A., The structure of a semantic theory: Language XXXIX [1963.], 170210) egyre inkább a mondat jelentés vizsgálata került előtérbe, sőt másfél évtizedig szinte kizárólagossá vált. A mondatszemantika alapproblémája a következő: hogyan lehet a szójelentéseket feltételezve a mondat jelentését szabályok segítségével levezetni? A szabályok megfogalmazásánál támaszkodott az általános érvényűnek tekintett ún. kompozícionalitás elvére, amely kimondja, hogy a mondat jelentése a mondatot alkotó szavak jelentéséből vezethető le a mondat szintaktikai szerkezetének ismeretében. Ennek megfelelően tehát először a mondat összetevőinek jelentését kell meghatároznunk, mégpedig a kisebb összetevőktől a nagyobbak felé haladva, míg végül eljutunk az egész mondat jelentésének a leírásához. Egyszerű példát véve A nagy kutya a kis macskával játszik mondat jelentésének meghatározásához először a nagy kutya és a kis macska szintagmák jelentését határozzuk meg, majd folytatjuk a kis macskával játszik igei szintagma jelentésének meghatározásával, végül utolsó lépésként a nagy kutya alanyi szintagma és a kis kutyával játszik állítmányi szintagma jelentéseit kell összeraknunk ahhoz, hogy a mondat jelentéséhez eljuthassunk. Ezekhez a műveletekhez a szintaktikai szabályokhoz igazodó, azokat szorosan követő szemantikai szabályok megfogalmazására van szükség. A mondatszemantika természetesen ennél sokkal bonyolultabb kérdések megválaszolására is vállalkozik. Számot kell például adnia az ún. koreferencia-viszonyokról, tehát arról, hogy például a Pistike levelet ír az anyjának mondatot kétféleképpen értelmezhetjük: Pistike saját édesanyjának ír levelet vagy pedig egy a mondatban nem említett személy anyjának. A mondatszemantikának meg kell magyaráznia a kiemelt mondatrész, a fókusz tulajdonságait is. Az Anna két külföldivel ismerkedett meg mondat kizárja annak a lehetőségét, hogy Anna kettőnél több külföldivel is megismerkedhetett volna (az adott beszédhelyzetben). Ezzel szemben az Anna megismerkedett két külföldivel mondat esetében nincs ilyen megszorítás. Fontos kérdése a mondatszemantikának a hatóköri problémák vizsgálata. A magyarban a helyzet viszonylag egyszerű, mert a szórend általában hűen tükrözi a hatóköri viszonyokat. A Nem mindenki szeret két lányt mondatban a legnagyobb hatókörű a nem tagadószó, nála kisebb hatókörű a mindenki, és még kisebb a két számnévi operátoré. Utóbbi csak a lányok számát határozza meg, ugyanakkor azonban a mindenki hatókörébe tartozik: minden személyre áll (az adott társalgási univerzumban),* Előadás a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1988. december 23-diki közgyűlésén.