Magyar Nyelv 1999. december [antikvár]

MAGYAR NYELV XCV. ÉVF. 1999. DECEMBER 4. SZÁM A türkök eredetmondája Czeglédy Károly emlékének 1. A kínai történeti forrásokban, a Chou-shu-ban és a Sui-shu-ban, a türköknek három eredetmondája maradt fenn.' A legismertebb ezek közül a totemisztikus eredetmonda, amely szerint a türkök nemzetségét az ellenség egy tízéves kisfiú kivételével kiirtotta, s az egyedül megmaradt fiút is megcsonkítva egy mocsárba dobta. Egy nöstényfarkas azonban a fiút hússal táplálta, majd tíz fiat szült tőle, s ezek közül az egyik volt A-shih-na, a türkök uralkodó nemzetségének öse.^ Ez az eredetmonda (A) mindkét forrásban megvan, a Chou-shu azonban e mellett egy másik hagyományt (B) is közöl, amely szerint a türkök elődei a hsiung-nu-któl északra fekvő So államból származtak, s törzsük feje A-pang-pu volt. Ennek volt egy nőstényfarkastól született testvére, Yi-chih-ni-shih-tu, akinek egyik unokája az A-shih-na nevet kapta.^ Ez az eredetmonda nincs meg a Sui-shu-ban, amely azonban e helyett egy harmadik hagyományt (C) mond el a türkök eredetére vonatkozólag. Ez a harmadik változat mitikus elemeket nem tartalmaz, inkább történeti hagyomány benyomását kelti. Elbeszélése szerint a türkök elődei a Kan-su tartományban, P'ing-liang környékén élő kevert Hu barbárok voltak.'* A türkök eredetmondájának folklór-elemeivel s különösen totemisztikus vonatkozásaival már sokat foglalkozott a kutatás,^ de talán még fontosabb e hagyományok történeti ' A türkök eredetmondájának változatait némiképp eltéröleg rendszerezi D. Sinor, The Legenda^ Origin of the Turks. Folklorica: Festschrift for Felix J. Oinas. Bloomington, 1982. 223 s kk. Sinor A és B változata azonos az e tanulmányban ugyanígy jelölt változatokkal, azonban az általa C-vel jelölt változat a Yu-yang tsa-tu-hm található, amelyet valószínűleg 860-ban írtak s részben aitiológikus mondának látszik. Ezért itt figyelmen kívül hagytam. ^ Liu Mau-tsai, Die chinesischen Nachrichten zur Geschichte der Ost-Türken (T'u-küe). Wiesbaden, 1958.1. 40 s k., 5. ^ Liu Mau-tsai i. m. I. 5 s kk. '* Liu Mau-tsai i. m. 40. ' A nehezen áttekinthető irodalomból 1. pl.: Alföldi A.: MNy. 1932: 209, 217 és JDAI. 46 1931: AA 396, Fr. Kretschmar, Hundestammvater und Kerberos. Stuttgart, 1938.1. 6 s kk., 208 s kk., P. PoucHA, Zum Stammbaum des Tschingis Chan. Asiatica. Festschrift Friedrich Weller. Leipzig, 1954. 445 s k. és Die Geheime Geschichte der Mongolen als Geschichtsquelle und Literaturdenkmal. Praha, 1956. 37 s k., D. Sinor i. m. 233 s kk., 237 s kk. A türk eredetmonda bizonyos elemeinek történeti értelmezésére kísérletet tett már I. Ecsedy, Ancient Turk (T'u-chüeh) Burial Customs: Acta Orient. Hung. 1984: 272 és VÁSÁry I., A régi Belső-Ázsia története. Szeged, 1993. 61 skk.