Magyar Nyelvőr 1997. július-szeptember [antikvár]

MAGYAR NYELVŐR 121. ÉVF. * 1997. JÚLIUS—SZEPTEMBER * 3. SZÁM Nyelvújítás régen és ma — Európában és a harmadik világban* Előadásom címe nem utal a mi mai nyelvi gondjainkra, de szeretnék majd rá kitérni. A mondanivalómban elhangzó tények és belőlük levont következtetéseim jó része nem új, hiszen már megjelent a Language Reform — History and Future című hatkötetes antológiában, amelyet Claude Hagége-zsel együtt szerkesztettünk 1983 és 1994 között (Hamburg, Helmut Buske Verlag). Ebben mintegy 140 nyelv, illetve nyelvújítás történetét írták le szaknyelvészek, a magyar nyelvújítás történetét én vázoltam angol nyelven. Ezt a sorozatot nálunk kevesen ismerik, magántulajdonban tudtommal nincs meg, hiszen egy-egy kötet ára borsos, 240 márka, ellenben megvan a Széchényi Könyvtárban és első két kötete a Nyelvtudományi Intézet könyvtárában. Most persze nem ismertetem a kötetek tartalmát, adataikat csak következtetéseim alátámasztására idézem, de három témáról szeretnék bővebben beszélni: 1. Európában a XVlll. század végétől a XX. század elejéig végbement nyelvújításoknak a harmadik világban néhány évtizede elkezdődött és ma sem befejezett hasonló mozgalmainak összehasonlításáról; 2. a purizmusnak a nyelvújítással való szoros kapcsolatáról; 3. ezzel összefüggésben az elemezhető (világos, transparent) és nem elemezhető (homályos, opaque) szókincsről, hogy Stephen Ullmann felosztásához csatlakozzam. Mint tudjuk, a nyelvújításoknak többféle célja lehet: az irodalmi norma megteremtése a nyelvjárási változatok kiválasztásával; az írástípus kijelölése és alkalmazása, illetőleg a helyesírás szabályozása; valamint a szókincs fejlesztése. A továbbiakban elsősorban ez utóbbi kérdéssel foglalkozom. Ami az első témát illeti, hangsúlyoznom kell, hogy nyelvújítás (vagy ahogy más nyelvekben hívják: nyelvreform) nemcsak nyelvünkben ment végbe, hanem más európai nyelvekben is, ideértve a törököt, amelyet már nemcsak földrajzi tekintetben tartunk európainak, habár népe — akárcsak nyelvújítása terén — a legkésőbb csatlakozott nem minden ingadozás nélkül az európai népek közösségéhez. De az európai nyelvi reformmozgalmak közt különbséget kell tenni a közép- és kelet-európai nyelvújítások, valamint a nyugati és észak-európai nyel- * Elhangzott a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1997. április 29-i felolvasóülésén.