Magyar Nyelvőr 2000. július-szeptember [antikvár]

A beszédritmus összetett, perceptuális jelenség, amely a beszéd legalább két vagy több tényezőjének rendszerszerű ismétlődéséből adódik. Sikeres tanulmányozását az nehezíti, hogy nem ritmusos abban az értelemben, ahogyan ritmusos a zene vagy a tánc. A beszéd voltaképpen egy ritmikusan szervezett viselkedés, csakúgy, mint szinte valamennyi begyakorlott motoros tevékenységünk, például a kézírás vagy a gépelés (Deger-Ziegler 1998). A beszédritmust alkotó faktorok különfélék lehetnek, úgy tűnik azonban, két tényező mindenképpen meghatározható. Az egyik a periodikusság, a másik a szerkezet. Számos további is tekintetbe veendő persze az elemzések során, mint a szonoritás, a szótagszerkezet vagy a szóhangsúly, valamennyiükben közös azonban, hogy az időtengely mentén változnak (Laver 1995). Nincs vita abban a tekintetben, hogy a ritmus az időzítéssel kapcsolatos, és hogy az alapján legáltalánosabban elfogadva -a szótaghangzó vers ritmusának vizsgálatával (1966).