Magyar Nyelvőr 2020. január-december [antikvár]

MAGYAR NYELVŐR 144. EVF. 2020. JANUAR-MARCIUS * 1. SZAM Nyelv és stílus A stílustulajdonítás szociokulturális szituáltsága Funkcionális kognitív pragmatikai megközelítés' 1. Bevezetés rj.V'iiíu' A tanulmány, a funkcionális kognitív nyelvészet háttérfeltevéseire támaszkodva, amellett érvel, hogy a megnyilatkozónak a figyelemirányítás interszubjektív kontextusában érvényre jutó szociokulturális pozíciója lényegi szerepet játszik a stílustulaj-donítás folyamatában. Az elméleti modellálás és az empirikus kutatás harmonizálására törekedve az elméleti belátások ismertetését egy többszintű empirikus vizsgálat eredményeinek a bemutatása követi. Az empirikus vizsgálat központi, tárgytudományos kérdésfeltevése az, hogy a megnyilatkozó szociokulturális szituáltsága mint kontextusfuggö kiindulópont hogyan, milyen tényezőket, azok mely aspektusait, tartományait aktiválva jut érvényre a stílustulajdonítás folyamatában. A kutatás tehát nem törekszik arra, hogy a stílustulajdonítás folyamatát a maga komplexitásában empirikus vizsgálat tárgyává tegye. A stílustulajdonítással kapcsolatos reflexiók vizsgálatával az ilyen jellegű kutatásokat csupán kezdeményezni kívánja. A tanulmány első nagy egysége azokat az elméleti belátásokat ismerteti, amelyek a stílus megértésének funkcionális kognitív pragmatikai megközelítéséből következnek (2.). Ennek keretében először a szociokulturális szituáltság fogalmának értelmezését végzi el a közös figyelem, a kontextus és a nézőpont fogalmaival összefüggésben (2.1.). E szerint az értelmezés szerint a megnyilatkozó szociokulturális pozíciója kontextusfíiggő kiindulópontként funkcionál a referenciális jelenet interszubjektív megkonstruálása során. Ezt követi a stílustulajdonítás fogalmának értelmezése az episztemikus lehorgonyzáshoz, a séma-megvalósuláshoz és a társas szalienciához való viszonyában (2.2.). A stílustulajdonítás így a különböző szociokulturális tényezőket a megformálásban érvényre juttató, azokat a konstruálás integráns részévé tevő, deiktikus természetű folyamatként nyer értelmezést. Az elméleti rész zárásaként részletezzük az empirikus vizsgálat kérdéseit, feltevéseit, amelyeket az a metatudományos kérdés kapcsol össze, hogy a stílustulajdonításra reflektáló népi kategóriák hogyan tehetők a stílus tudományos leírásának alapjává (2.3.). A következő egység az empirikus vizsgálat módszertani hátterét ismerteti (3.). Az empirikus kutatás két egy- ¦ : 11 I I ¦ Kii:'. 1 ! • I, F. T'i < i- i'. ' 0 Köszönet illeti a tanulmány két rendkívül alapos és gondos lektorát, Domonkosi Ágnest és Simon Gábort az értékes kritikai megjegyzéseikért és konstruktív javaslataikért. A tanulmányt Tátrai Szilárd a Tématerületi Kiválósági Program keretében készítette. Magyar Nyelvőr 144. 2020: 1-43. DOI: 10.38143/Nyr.2020.1.1