Magyarosan 1935-1936. január-december [antikvár]

RészletHogy ragozzuk a magyar igét? Hát ilyet is lehet kérdezni? Lehet bizony! Némely olvasónk bizonyára azt gondolja ugyan, hogy a magyar ige ragozásának módja csak nem tartozik a vitás kérdések közé, hiszen benne van minden nyelvtanban, tudja minden iskolásgyerek, aki pedig mégse tudná, vegye elő a nyelvtant és tanulja meg belőle. Akik így vélekednek, azok abban a hiszemben élnek, hogy a nyelvtan szabja meg, milyen legyen a nyelv. Pedig dehogy! A nyelvtan nem szabályozója a nyelvnek, nem parancsol neki, nem ura és királya, hanem csak udvari festője vagy inkább udvari fényképésze. Képet rajzol a nyelvről, leírja sajátságait, szép rendbe szedve elmondja, milyen jelenségek mutatkoznak benne egy-egy korban. Minthogy pedig a nyelvben folyton-folyvást változások mennek végbe, időnként más-más képet rajzol a nyelvről a nyelvtan is, azaz maguk a nyelvtani szabályok sem állandók. Könnyű volna ezt az állítást a példáknak nagy sokaságával igazolni, de legyen elég itt csupán egyetlen példa, mégpedig éppen az igeragozás köréből.