A Pesti Izr. Hitközség alapitványi Közkórháza Orvosi Karának Tudományos Közleményei [antikvár]

A Zsidókórház orvosainak eme gyüjteményes kiadása, mely három esztendő munkásságának egy töredékét tükrözi vissza, továbbvivése akar lenni annak a szellemi örökségnek, melyet tudományos téren nagynevű elődöktől vettünk át. Stiller, Benedikt, Pollacsek, Schönstein és a többiek olyan elődök, akikre méltán büszkék lehetünk és akiket nem kell megtagadnunk a nagy világégés után sem, amikor új világ születik meg. Ez az új világ, mely a szabadságot hozta nekünk, ott élt elődeink elképzelésében és sóvárgásaiknak végső álma volt. Új világ, ahol nincs különbség ember és ember között, ahol nincs elnyomó és elnyomott, ahol csak a munka és annak eredménye teszi kiemelkedővé az embert, ahol egyenlő mérték illet meg mindenkit, aki az élet bármely területén dolgozik. Ennek az új világnak hihetetlen nagy lehetőségeivel élve, kezdtük meg munkánkat 1945. januárjában. Munkánkat nem folytathattuk ott, ahol azt annakidején abbahagyni kényszerültünk, már csak a fizikai adottságok miatt sem, hiszen kórházunkat a fasiszta banditák azzal az alapossággal fosztották ki, mely gonoszságukra, embertelen könyörtelenségükre jellemző - a puszta falak is csak ott maradtak meg, ahol a vandálok dühe kifáradt a pusztításban -, felszerelésünk, ágyaink valahol Németországban szanaszét szórva, mint ócskavas kallódnak, anyagiakban felbecsülhetetlen veszteség ért bennünket. Évek, sőt évtizedek kitartó munkássága szükséges ahhoz, hogy ismét ott tartsunk, ahol valamikor tartottunk és mégis az anyagi veszteség eltörpül amellett a fel nem becsülhető csapás mellett, hogy elpusztultak legjobbjaink, egészségügyi dolgozóink, orvosaink, kik a magyar orvostudomány büszkeségei és alkotásra született oszlopai voltak.