Addictologia Hungarica 1994/5. [antikvár]

Bevezető Az idő halad, lapunk lassanként befejezi második évfolyamát, a szerkesztő asztalán már csaknem teljesen készen áll az idei utolsó, összességében a 12. szám kéziratanyaga, amikor ezt, az 5. számot a nyomdába küldi, van tehát már teljes áttekintése az eltelt két év közleményeiről. Bátran állítható, nem kell szégyenkezni, a lap nemzetközi összehasonlításban is színvonalas és témagazdag kiadvány, teljesen felöleli a szenvedélyproblémákat és határterületeiket, elsősorban a deviáns magatartásmódokat, a szociálpszichiátriát és a megelőzést. E monográfiányi információtömegben jelentős szerepe van e jelenlegi számnak, mert a témák széles skáláját ez teszi teljessé. Itt jelenik meg az első átfogó cikk a játékszenvedélyről, és az első sui generis tanulmány a hatalom patológiájáról, mégpedig különleges, sajátosan magyar vonatkozásban. Kiemelendő, hogy e politikai kórtan faji előítélettel, közelebbről az antiszemitizmussal kapcsolatos, esetünkben annak interiorizált változatáról. Talán azt is érdemes megemlíteni, hogy a kényes téma így, Kurt Lewin korai, amerikai cikke (a zsidók öngyűlöletéről szóló cikk) óta talán sehol sem került felszínre. A többi tanulmány is figyelemreméltó. Folytatódik a féltékenységei tárgyaló sorozat, amely sajátos kísérlet az ugyancsak elhanyagolt témáról. Összefoglaló tanulmányt közlünk a féltékenységről, a további írások ennek súlyponti kérdéseit bontják ki. Olvashatunk irodalmi áttekintést az alkohol és az öngyilkosság kapcsolatáról és a drogfogyasztás köztudati képéről. A beszámolók mellett a szám különlegesen érdekes részét teszik ki a könyvismertetések, a szakirodalom igen változatos, tükrözi a tárgykör nagyarányú fejlődését, amelyet nálunk sajnos alig ismernek a szakemberek. Örvendetes, hogy a külföldi kiadók szívesen és bőkezűen küldik a recenziós példányokat a sokszor nagyon értékes szakkönyvekből. Bízunk tehát abban, hogy a második évfolyam befejeződésekor a szakemberek kellő tájékoztatást kapnak az addiktológia minden kérdéséről, eligazítást a szakvizsgához az addiktológiai szakképzésben, és talán ösztönzést az olvasásra, tanulásra, egyéni fejlődésre. Reméljük, a lap hozzájárul ahhoz, hogy mind több hazai vizsgálat szülessen, hazai kézirat jelenjen meg. Talán majd megjelenik az egyetlen hiányzó műfaj, a hozzászólás és a vita is, amit a szerkesztőségnek sajnos nincs módja közölni, nem sikerül elősegíteni. Itt is érdemes megemlíteni, hogy akit a lap megragad és folyamatos olvasójává tesz, annak nem árt figyelemmel kísérni a Pszichoterápia című szaklapot, amely sok olyan módszertani kérdést tárgyal, amely az addiktológiában is fontos, és az Országos Alkohológiai Intézet Networkcímű műhelykiadványát, amely esszéket, empirikus beszámolókat, szakmai híreket közöl a szenvedélybetegségek területéről. Mindkét kiadvány a Szenvedély betegségekké összehangoltan, hasonló szellemben készül. A Pszichoterápia harmadik évfolyama fejeződik be ebben az évben, 1995-től ez is kéthavonta jelenik meg, a Szenvedélybetegségekhez hasonló terjedelemben, míg az 1992.-től folyamatosan, de nem szabályos időközökben kiadott Network 42. száma készül (1994-től ugyancsak szabálytalan — a beérkező anyagoktól és a közéleti aktivitásoktól függő — időközökben, de minden hónapban egyszer jelenik meg.) BUDA BÉLA dr. SZENVEDÉLYBETEGSÉGEK II. évf„ 5. sz. 323 323