Addictologia Hungarica 2001/2. [antikvár]

Bevezető E számunk önmagában talán már nem igényel kommentárt, minden a kialakult arculatnak megfelelő. Talán csak a vita rovatra hívnánk fel a figyelmet, már korábbi számunkban is közzétettünk vitázó környezetismertetést, most helyt adunk a megbírált könyv szerzőjének, és mellé teszünk egy másik recenziót, amely ugyancsak kritikus, ez alkalommal a szerkesztő egyik könyve kerül a kritika reflektorfényébe. A recenzens ezt egy doktori iskola szemináriumára készítette, és a szerkesztő kérésére járult hozzá a közléshez: régóta szeretnénk ugyanis animálni a vitát, régi elvünk, hogy a kritika nem bántás, hanem hasznos eszköz arra, hogy más nézőpontok, felfogásmódok - akár görbe - tükrében láthassák a szerzők, hogy írásukat mások hogyan értelmezhetik. Kommentárt az addiktológia helyzete, illetve a lap sorsa érdemel. Előző számunkban szóltunk arról, hogy a jogutód nélkül megszüntetett intézet élére váratlanul megbízott igazgató került. Láthatóan az igazgató sem látja pontosan, mi lesz az intézet feladata, mi történik a következő időszakban (e sorok 2001. január vége felé íródnak, az előző napok sajtójában még mint a korábbi egészségügyi irányítás nagy eredménye jelent meg az Országos Alkohológiai Intézet megszüntetése). A most már több mint féléves intézményi káosz és bizonytalanság a korábbi egészségügyi irányítás komoly mulasztása és hibája, amely tovább sújtja az amúgy is nagyon hátrányos helyzetű alkohol- és drogügyet.