Az orvosi gyakorlat kérdései 1935-1936. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

színűség szerint bizonyos korrelációban állanak egymással. Ez a kapcsolat egyrészt abban nyilvánul, hogy több másik mirigy sekretuma mellett a pajzsmirigy hormonja is befolyásolja a vérképzést, de másrészt az is valószínű, hogy a súlyos anaemiával járó betegségekben, elsősorban az anaemia perniciosában, a pajzsmirigy működése megváltozik. A pajzsmirigy hormonjának a vérképzésre gyakorolt hatásával több szerző foglalkozott. Mansfeld állatkísérletben azt találta, hogy thyreoidea kivonatok befecskendése után a nyulak vörösvérsejtszáma növekszik, valamint, hogy azok a tényezők (pl. magaslat), melyek normál-állatokon az erythropoesist fokozzák, thyreoidektomisált állaton hatástalanok maradnak. Asher munkatársai, Furuya és Nakao a pajzsmirigyüktől megfosztott állaton szintén lassvibb erythropoesist találtak, mint a kontrollállatokon; igaz azonban, hogy hasonlóan csökkent erythropoesist észleltek más mirigyek, elsősorban az ovariumok eltávolítása után is. De nemcsak a kísérlet támogatja azt a feltevést, hogy a pajzsmirigynek befolyása van a vérképzésre, hanem a klinikai megfigyelés is. Ügy az irodalmi adatok, mint Kleiner vizsgálatai alapján melyeket az I. sz. belklinikán végzett azt kell mondanunk, hogy hyperthyreosisban, illetőleg Basedow-kórban inkább fokozott vérképzés jeleit találjuk.