Egészség 1980-1982. (vegyes számok) (12 db) [antikvár]

Részlet: Dr. Zsebők Zoltán Az árnyékvadászok Röntgenvizsgálatokkal kezdetben és elsőként főképpen a csontrendszer ábrázolását végezték, hiszen a csontokat minden különlegesebb segédeszköz nélkül lehetett vizsgálat alá venni. A csontokat 'körülvevő lágyrészekhez, az izmokhoz, a bőrhöz viszonyítva ugyanis a csontváz sugárelnyelése több mint 100-szor nagyobb, s ezáltal igen erős röntgenárnyék keletkezik. A csontrendszer vizsgálata is mindennap új eredményeket és egyre több megoldatlan kérdést vetett fel. Ki tudta a 90-es évek végén, hogy milyen a csonttuberkulózis, a csontrák és száz más csontbetegség röntgenképe? Mindezt meg kellett ismerni, hogy a normálist a kórostól elkülöníthessék. Mire az első röntgenológusok eljutottak odáig, hogy a csontdiagnosztikát és a segédeszközök nélkül végez- hető, átvilágítással elemezhető tüdő és sziv normális formáit, kóros elváltozásait többé-kevésbé felderítették, ott állt a nagy kérdőjel: hogyan tovább? A hasüreget vagy akár a koponyát is át lehetett ugyan világítani, de az azonos sugárelnyelésű agynak és a hasüregi szerveknek elkülöníthető röntgenárnyéka nincs, és így tulajdonképpen nem lehet valamiféle következtetésre jutni. Voltak ugyan ritka kivételként olyan észlelések, hogy látni lehetett erősen mésztartalmú epekő- vagy vesekőárnyékot s hasonlókat. A Rókus Kórház röntgenfőorvosa, Stein, elsők között észlelte pl. a hólyagban levő meszes kő árnyékát, de a haladás tétova volt. Több mint egy évtizeden át úgy tűnt, hogy a röntgendiagnosztika megfeneklett. Voltak ugyan bizonyos próbálkozások, hogy pl. az emberi test ereit, a véredényeket a röntgensugár számára láthatóvá tegyék. Haschek Bécsben már 1896-ban feltöltötte amputált végtag ereit, hogy röntgenfelvételt készíthessen a véredényekről. Ezek a kísérletek azonban nem terjedtek túl azon, hogy holttestek érhálózatába fecskendeztek be sugárfogó anyagot, ólomkeveréket, higanyvegyületeket, de ez a módszer élő emberen nem volt alkalmazható. Mások meg, így elsőként a magyar Alexander Béla különleges felvételi technika alkalmazásával kísérelte meg a lágyrészek nagyjából homogén röntgenárnyékát felbontani, elemezni. Springer, majd Rieder lépett át a bűvös kör határán. Springer ugyanis 1906. március 22-én a Prágai Orvosi Hetilapban beszámolt arról, hogy a tüdő hörgőrendszerét, melynek nincs elkülöníthető