Fül-orr-gégegyógyászat 1959-1960. január-december [antikvár]

-4 Győri Megyei Kórház Fül-orr-gégeosztáUjáról (Főorvos: Csillag Sándor dr.) A chemo- és biotlierapia az oto-rhino-laryngologiában^ Általána§ rész írta. r C S I L L A C4 S Á X D O K ilr. Mióta ismeretessé vált, hogy mikroorganismiisok kóros elváltozások okozói lehetnek, nem nyugodott a kutatás oly szerek után, melyek ilyen organizmusokat elpusztítani kéiDesek, Lister ideájával kezdődött az antisepsis, mivel azonban a felhasznált készítmények némelyike nemcsak a bacteriumokat, hanem a szervezet sejtjeit és szöveteit is károsította, belső desinficiálásra nem mind volt alkalmazható. Döntő fordulatot hozott és új utakat nyitott az antisepsisben a Domagk által felfedezett (1932) vörös prontosil (azofesték) therapiás alkalmazása (1935) mint a coccusfertőzések leküzdésére elsőnek használt és bevált gyógyszer. ]Ma már ez a vegyület csak liistóriai jelentőségű, ' mert olyan vijabb késztímények pótolják, melyek úgy az állatkísérletekben, mint a gyógyító gyakorlatban hatásosablanak bizonyultak nála. A prontosil felfedezését a penicillin előállítása (1939) követte s az antibioticus-therapia klinikai j alkalmazása óta (1941) valóságos diadalmenetet ünnepelt. Egy csodálatos I therapiás forradalom tanúi vagyunk, melyben a sulfonamidok és antibioticu-, mok felfedezése folytán a chemotherapia külön tudományággá nőtte ki magát. Xem volt jogosulatlan ,,antibioticus aerá"-ról beszélni (Welch, Marti-Ibanez 1939), minthogy azóta az antibioticumok az orvosi gyógytudomány integráns alkotórészévé váltak, s a klinikai orvoslás minden területén, így szakmánkban is új gjí-ógyítási lehetőségeket hoztak. S ha arra a tehetetlenségre gondolunk, mely a sulfonamidok, valamint a penicillin s később az iijabb antibioticumok felfedezése előtt a bacteriumos fertőzések leküzdésében általános volt, akkor tudjuk csak felmérni azt a fordulatot, mely e téren bekövetkezett. A salvar-santól eltekintve, első ízben adódott annak lehetősége a medicina történetében, . bogy fertőző betegséget conservative, könnyen alkalmazható belső szerekkel •I ' iitibacterialisan, tehát valóban ccmsalisan befolyásolhassunk. Most már nem I oupán oly csiraölő hatásról van szó, mint a régebbi gyógyszereknél, hanem uj hatásmódról, mely biológiai milieuben, a saját testazonos elliárítóerőkkel kapcsolatban megy végbe. Ekként a ,,bactericid" és ,,bacteriostaticus" • "ogalmak is új értelmet kaptak. Pasteur óta a orvosi gyógytudomány legnagyobb jáladásával állunk szemben, melyben azonban még ma is sok iDrobléma nyílt, nemcsak az antibioticumok hatásának magyarázatában, hanem számos egyéb kérdésben, így mindennapos alkalmazásukban is. Antibioticumok és chemotherapeuticumok lényegükben rokon fogalmak, s ezen anyagok különböző eredetére utalnak. Míg ugyanis előbbiek az élővilág talajának különböző penész-, sugárgombáinak, bacteriumainak stb. termékei, vagyis mikrobákból nyert s mikrobák ellen felliasznált anyagok, addig utóbbiak kizárólag a vegyi laboratóriumok élettelen világából származnak. A kutatás olyan rohamos fejlődést ért el, hogy nem könnyű azt a gyógyító orvosnak követni, pedig ha valahol, itt valóban fontos az eleven kapcsolat fenntartása a tudományos kutatás, klinikum és a mindennapos gyakorlat között. Ezt te- * Az 1959. évi fül-orr-gégészeti Nagygyűlés referátuma. Fül-orr-gégegyőgyászat 1