Gyermekgyógyászat 2004. január [antikvár]

A növekedésihormon-hiány és a növekedési hormon iránti inszenzitivitás genetikai háttere'* Ilyés István dr. Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum, Gyermekklinika (igazgató: Oláh Éva dr.) Összefoglalás A növekedésihormon-hiány (GHD) veleszületett eseteinek jelentős hányada genetikai eltérések következménye. Az öröklött GHD izolált formában (IGHD) vagy multiplex hipofízishormon-hiány (MPHD) részjelenségeként egyaránt előfordulhat. Genetikai eltérések következtében alakul ki a növekedési hormon iránti inszenzitivitás is (GHI). Az IGHD lA és IB formája autoszomális recesszív, a II. formája autoszomális domináns, a III. formája pedig X-hez kötött recesszív öröklődésű kórkép. Az lA és a II. formák a növekedési hormon-1 (GH-1) gén, az IB forma a GH-1 és a növekedési hormon releasing hormon receptor (GHRHR) gén mutációira vezethető vissza, a III. forma genetikai háttere még nem tisztázott. Az MPHD kialakulásában a GH-1 gén aktivitását szabályozó hipofízis transzkripciós faktorok genetikai eltérései játszanak szerepet. A Pit-I, a Prop-I, az LHX3 és a HESX-I transzkripciós faktorok génjeinek a mutációi felelősek az egyes formák kialakulásáért. A GHI klasszikus formájának tekinthető Laron-szindrómában a GH specifikus receptorának (GHR) számos mutációját igazolták. A parciális GHI hátterében pedig a GHR mutációi mellett a GH posztreceptor szig-nalizációjának zavara vagy az IGF-I gén eltérése is szerepet játszhat. A GHD öröklött formái és a GHI esetei ma már molekuláris genetikai vizsgálatokkal azonosíthatók. Kulcsszavak: izolált növekedésihormon-hiány, multiplex hipofízishormon-hiány, öröklött formák, genetikai eltérések Bevezetés A növekedésihormon-hiány (GHD) gyakoriságát I:4000-l:I0000-re becsülik."» A GHD kialakulása különböző etiológiai tényezőkre vezethető vissza. A veleszületett GHD számos fejlődési rendellenességet és genetikai zavar okozta károsodást foglal magában; a szerzett GHD hátterében tumor, rendszerbetegség, trauma, gyulladásos folyamat és sugárhatás egyaránt állhat. Az esetek jelentős hányadában a kiváltó ok nem ismert, ilyenkor idiopathiás GHD-ról beszélünk.*®' Az érintett beteg elsőfokú rokonaiban észlelt GHD előfordulása esetén merül fel az öröklött formák lehetősége. Ezek gyakorisága az esetek identifikálá-sának nehézségei miatt jelenleg még pontosan nem ismert, becslések szerint a GHD-esetek 10-30%-ára tehető."® A genetikai háttér fel- Gyermekgyógyászat 2004. I. X * A Genetika az endokrinológiában c. továbbképző rendezvényen elhangzott előadás alapján (Hévíz, 2003. március 28.) Dr. Ilyés István Debrecen Nagyerdei ktt. 98. 4012