Gyógyszereink 1983. szeptember [antikvár]

GYÓGYSZEREINK AZ ORSZÁGOS GYÓGYSZERÉSZETI INTÉZET KIADVÁNYA XXXIII. ÉVFOLYAM 241-288 OLDAL 1983. SZEPTEMBER GYÓGYSZEREINK 33. 241-249 1983. Szeged MVT Gyermekkórház-Rendelöintézete Az étvágytalan gyermek* SZÓRÁDY ISTVÁN DR. Fonák helyzet, hogy miközben életszínvonalunk emelkedik, csecsemő- és gyermekélelmezésünk tudományosan irányított, és gyermekeink átlagos testhossza 6 —8%-kal, testsúlya 12—15%-kal haladja meg elődeikét, ennek a jól ismert akcelerációs folyamatnak mintegy ellentéteként a gyakorló orvos mindennapos gondja az étvágytalan gyermek. Mi a voltaképpeni oka ennek a paradoxonnak? Röviden: hibás beidegződés, tévhit. A tervszerű felvilágosító és egészségnevelő munka ellenére ugyanis máig is él az a múlt negatív emlékeihez (kenyérgond, háború stb.) tapadó, azokat feledtetni szándékozó törekvés, hogy az új generáció jobb sorsa, kedvezőbb helyzete a bőségesebb, jobb táplálkozásban is megnyilvánuljon. A szülők -főleg az édesanyák és nagymamák - eszményképe kimondatlanul is a jóltáplált, vagy éppen kövér gyermek. Ehhez logikusan kapcsolódik aztán a gyermekkori soványságtól való félelem és a gyermek testsúlyának, étvágyának, főleg pedig étvágytalanságának túlértékelése, misztifikálása. Az étvágytalan, sovány gyermek így válik a köztudatban — ellentétével: a jólétet, egészséget tükröző kövér gyermekkel szemben - valamiféle beteges alkat fenyegető jelképévé. Következésképp az étvágytalanság miatt orvoshoz kerülő gyermekek száma nőttön nő, és ma már bizonyára eléri, vagy talán meg is haladja az elhízottakét. A kérdés tehát időszerű. Nem lehet célom a sokoldalú kérdés teljes, hiánytalan bemutatása; inkább a gyermekkori étvágytalanság kezelését kívánom — a Gyógyszereink jellegének megfelelően - mondandóm középpontjába helyezni. Ehhez is szükséges azonban néhány alapfogalom tisztázása és több „paramedíkácíós", nem szigorúan gyógyszertani teendő felvázolása. A gyermekkori étvágytalanság kezelése ugyanis — mint azt az összefoglaló közlemények is kiemelik — komplex és nehéz feladat: csakis a gyógyszeres és nem-gyógyszeres eljárások együttes alkalmazása hozhat sikert (5, 7, 9, 14, 18, 25, 33, 49, 51, 54, 58, 72). * A szerkesztő bizottság felkérésére készült tanulmány 241