Gyógyszerészi Közlöny 1944. március 18. [antikvár]

Részlet a lapból:A nemzetközi együttműködés és a gyógyszerészekValó igaz: ma nincsen nemzetközi együttműködés. A nemzetek jórésze ágyúgolyó és bomba útján érintkeznek egymással. Való igaz az is, hogy a nemzetközi érintkezésnek ez a módja egyik fél számára sem hoz áldást. Nyomában nem barátság, nem megértés és semmiesetre sem gazdasági jólét lép fel, hanem rombolás, gyilkolás, halál, pusztulás. Napjaink sok baja és bánata végelemzésben arra vezethető vissza, hogy a nemzetközi együttműködés régi és normális rendje felborult. Van-e, aki nem kívánja vissza azokat a régi időket, amikor a nemzetek egymással tisztességes munkájuk gyümölcsét cserélték ki?! Bizonyára nincsen senki.Senki se gondolja azonban, hogy ha majd az utolsó lövés eldördül, az élet máris a régi megszokott medrébe fog visszatérhetni. Túlságosan sok gyűlölet, elkeseredés, bosszúvágy halmozódott fel ezekben a háborús években, semhogy az embereknek főleg azon része, amelyik ennek az apokalyptikus időnek legsúlyosabb terheit kénytelen viselni, könnyen jámbor báránnyá vedlene. Tévedés azt hinni, hogy ezt a világot, amely rendes medréből olyannyira kizökkent, könnyű lesz abba visszavezetni. Nem maguktól fognak a dolgok rendbe jönni, azokat rendbe kell hozni! Tudatosan, tervszerűen, erőmegfeszítéssel és áldozatvállalással. A szellemnek és a léleknek óriási feladata lesz ennél a munkánál, amelyet csak száraz szervezéssel, lélektelen szerződésekkel nem lehet elvégezni. Emberek kellenek ehhez és intézmények, amelyek nem a közvetlen reális hasznot nézik, amelyek nemcsak az ész diktálta előnyöket keresik és ilyeneket a másik félnek kilátásba helyeznek, hanem minden reális kalkuláción túl a lélekhez, magához az emberhez szólnak.