Horus 1959-1961./Orvosi Hetilap 1952., 1957., 1959-1961. (vegyes számok) (23 db) [antikvár]

ORVOSI HETILAPaz orvos-egészségügyi dolgozók szakszervezetének tudományos folyóirataAlapította: MARKUSOVSZKY LAIOS857-ben Szerkesztő bizottság:ALFOLDY zoltan D R. . DARABOS pál DR. . FISCHER ANTAL DR. . HIRSCHLER IMRE DR. LENART GYÖRGY D R. . SÓS JÓZSEF D R. SZANTÓ GYÖRGY D R. Felelős szerkesztő; TRENCSÉNI TIBOR DR. . Szerkesztő: BRAUN pal DR.102. évfolyam, 22. szám, 1961. május 28Szegedi Orvostudományi Egyelem, Mikrobiológiai IntézetA colicin és baliterinm-geiietikai vonatkozásaiIrta: Ivánovics György dr.Nehéz lenne eldönteni azt, hogy ki írta le elsőnek az egyes bélbaktériumok közötti antagoniz-must. E kérdés iránti érdeklődést az enteropatho-gen baktériumok sikeres izolálásának megismerése keltette annak idején, amely elsőrendű diagnosztikus feladatnak számított és ma is annak számít az orvosi mikrobiológiában. Hamar ismeretessé Vált ugyanis az, hogy az enteropathogenek tisztára tenyésztését nagyban megnehezíti a széklet colifló-rája nemcsak számbeli fölényének következtében, hanem azért is, mert az gyakran feltűnő módon elnyomhatja az előbbiek növekedését. A coliflóra visszaszorítása és a coli-antagonizmus meggátlása eredményezte végül is a Salmonellák és Shigellák jó eredményű izolálását. A táptalajhoz adott különböző, az E. coli-ra selectiven ható bakteriostati-kumoknak, mint a malachitzöldnek, a brillians-zöldnek stb. hatása, a colitelepképzők számának visszaszorításán kívül az antagonizmus csökkentésével segíti elő a pathogenek kimutatását.Korán megismert jelenség volt még az E. coli egyes törzsei nemcsak a ShigeUák, a Salmonellák an-tagonistái lehetnek, hanem egymás növekedését szintén gátolhatják. Az iso-antagonista coli-törzsek rendszerint az enteropathogenekre is hatnak. Ezek az agresszív" coli-törzsek aránylag ritkák az ente-rális fertőzésekben, tífuszban, vérhasban, krónikus coUtisekben stb. Nissle (1) az enterális fertőzések therapiája és megelőzése céljaira próbálta értékesíteni az agresszív coli-törzseket. Ügy hitte, ezekkel a fertőzések megelőzhetők és a megbetegedések kedvezően befolyásolhatók. Ezért Nissle az első világháború idején az ún. Mutaflor" therápiát ajánlotta, amely erősen antagonista tulajdonságú colitörzsek etetéséből állott. Ámbár a Mutaflor" the-rapia nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket,64történelmi érdekessége az, hogy az antibiosis the-rapiás kihasználásának egyik első próbálkozását jelenti.Az említett gyakorlati szempontokon kívül a jelenség hosszú ideig nem érdekelte a bakterioló-gusokat, s csak 1925-ben, még így is az antibiotikum aera előtt közel két évtizeddel, Gratia (2, 3) elsőnek adott helyes magyarázatot az enterális baktériumok antagonizmusát illetően. Gratia-nak sikerült kimutatnia azt, hogy az E. coli egyes törzsei közötti antagonizmusért egy diffuzibilis, antibakteriális hatású anyag felelős. így a jelenség értelmezéséhez materiális alapot nyújtott.Az E. coli egyes törzseinek antagonista hatású termékei a proteolyticus enzymekkel és a hőbeha-táasal szembeni viselkedésük alapján protein természetű anyagoknak voltak hihetők. Az enterális baktériumok antagonizmusát igen behatóan Frede-ricq tanulmányozza 1946 óta, s azóta folyó brillians kutatásai vetették meg ennek az általa coHcm-nek nevezett antibakteriális hatású anyagnak sajátságaira, keletkezésére és genetikájára vonatkozó ismereteink alapjait. A probléma érdekességét növelte az, hogy a coli-törzsekhez hasonlóan más Enterobacteriales fajok, az ú. m. a Shigella és a SalmoneUa egyes típusai, illetve típusaiknak egyes törzsei is termelnek ilyen bakteriocin hatású anyagokat. E hasonló anyagokat, függetlenül az azt termelő speciesektől, Fredericq javaslatára colicin (4) néven jelölik meg.A colicinek sokban különböznek az általános használatban antibioticum néven megjelölt, mikró-bás eredetű termékektől. A különbségek tényleg indokolják a közönséges értelemben vett antibioticu-moktól való elhatárolásukat. Igen nagymértékű specifitásuk, keletkezésük sajátságai, különös ha-lOIOorvosi hetilaptásmódjuk valójában lehetővé teszik elhatárolásukat.Jocob (5) a colicinekhez hasonló, de más fajlagos-ságú, szintén protein jellegű antibakterialis anyagok termelését irta le a Pseudomonas aeruginosa (P. pyo-cyanea) egyes törzseivel kapcsolatosan. e sajátsagos principiumot pyocin néven jelölte meg.A colicinek keletkezése, illetve a sejtekből való kiszabadulása a termelő organizmusra letális következménnyel jár, iUetve járhat. Kevésbé bizonyított, de úgy látszik, hogy a pyocin termelése is azonos következményű s e két antibakteriális anyag hatásmódja szintén rokonvonású. A párizsi Pasteur Intézet kutatójának véleménye szerint ezek az antibakteriális anyagok mind hatásmódjuk, mind pedig keletkezésük következtében különös figyelmet érdemelnek általános mikrobiológiai vonatkozásokban. Lwoff (6) ugyanis már 1951-ben kimondotta azt, hogy elméletileg olyan fehérjék létezésével is számolnunk kell, amelyek bár nem fertőző tulajdonságúak, bioszintézisük letális következményű. Az említett meggondolások alapján Jacob és társai (7) a bakteriocin-ek fogalmát és definitióját körvonalazták. Definitiójuk szerint ezek a fehérje-természetű bakteriocineiknek nevezett anyagok, letális következményű bioszintézisek termékei, jellemző még rájuk, hogy hatásuk s fajlagosságuk a fogékony sejteknek megfelelő receptorain múlik. Bac-tericid hatásukat a fogékony sejteken való megkö-tődésük vezeti be, s minthogy a fajlagos receptorok csak közeli fajok tagjain, vagy ugyanazon fajon belül csak egyes törzseken léteznek, a bakteriocinek hatásspektruma igen korlátolt.A bacteriocinek definitiójának a colicinek tesznek mindenben eleget. Ezért a colicineket a bacteriocinek prototípusának tekinthetjük. Újabban mind több olyan antibakterialis anyagot találtak az Eubacterialesek egyes fajainál, amelyek több szempontból megfelelnek a bacteriocinek definitiójának. Bacteriocinnek vagy bacteriocin-szerű anyagnak tartjuk a Bacillus megaterium törzseinek jelentős részénél kimutatható, a termelő baktériumra letális következménnyel járó, igen szűk hatás-spect-rumú principiumot, amelyet laboratóriumunkban fedeztünk fel és megacin néven irtunk le (8, 9). Mások a bacteriocinekhez hasonló anyagokat találtak egyéb baktérium-fajok törzseinél. Ezeknek legtöbbjéről ma még igen keveset tudunk és ezért éppen csak érinténi fogjuk tárgyalásunk során őket.CoUcinekA colicint termelő (colicinogen) törzsek izolálása és a colicin titrálása (10, 11, 12). A colicinogen törzsek igen jelentős gyakoriságúak a természetben. A vizsgált E. coli törzseknek kb. '/( része rendelkezik e tulajdonsággal. Az izolálás sikeressége természetesen függ az alkalmazott indikátor törzstől. Vannak laboratóriumi törzsek, mint az E. coü B, V és K12 törzsek, amelyek legtöbb colicinre érzékenyek s ezért különösen alkalmasak az egyes E. coli törzsek colicintermelésének megállapítására. A colicintermelés kimutatásakor és a colicin típusának megállapításakor rendszerint úgy járnak el, hogy a vizsgálandó törzsekből agartáptalaj felszínén pontszerű leoltásokat készítenek, majd a kultú-rát 48 óráig tenyésztik. A jól fejlett makrokolóniák sejtjeit chloroformgóz segítségével megölik, s a tenyészet felszínére 5 ml olvasztott lágyagarat (0,7% agar-tartalommal) öntenek, amelybe előbb 0,1 ml levestenyészetet adtak a colicin kimutatására szolgáló ún indikátor baktériumból. Üjabb 24 órás tenyésztés hatására a lágyagarrétegbe kevert baktériumok összefolyó növekedést adnak s csak ott hiányzik szaporodásuk, ahol a colicinogen telepből az antibakteriális anyag a telep környezetébe diffundált. A colicinogen törzs esetén ezért a makrotelep körül concentrikus baktériummentes udvar jön létre.Ha colicin-tartalmú kivonatok vagy oldatok hatásának meghatározásáról van szó, agarlemez felszínét az indikátor baktérium suspensiójával öntik le, s a fölösleges folyadék leszívása s a lemez megszáritása után a vizsgálandó oldat sorozatos hígításaiból azonos, rendszerint 0,02 ml mennyiségeket csöppentenek, Eképpen megállapítható az a legnagyobb hígítás, amely még nö-vedékmentes udvart biztosít. Ezt tekintik a titernek, vagy a hígítás reciprok értékét veszik és egységekben fejezik ki a collcintartalmat.A colicin fajtájának megállapítására a colícinek iránt különböző fogékonyságú indikátorral végzik el a fentebb említett kísérletek egyikét. Az egyes törzsekre kifejtett hatás alapján jelölik meg a colicin típusát.A colicinogen Shigella. E. freundii, paracoli és Sal-monella törzsek vizsgálata ugyanúgy történik, mint ahogy fentiekben leírtuk. Az egyes colicinek 'hatás-spectruma azonban igen változatos, mely az egyes indikátor törzsekre kifejtett hatásukban mutatkozik. Az E. coli törzsek az összes eddig ismeretes colicint egyaránt termelhetik, de legtöbbjük a V typusú colicint produkálja. A paracoli törzsek főleg az E vagy K colicineket, míg a Shigella sonnel törzsek legtöbbje az E. colicint, a Salmonellák pedig az I. colicint termelik.A colicint termelő Shigellák gyakrabban fordulnak elő vérhasban szenvedőknél, mint a Shigella-hordo-zóknál. A colicint termelő E. freundii törzsek feltűnő gyakoriak a typhusban szenvedők vizeletében. A dys-pepsia-coli törzsek szintén gyakran colicinogen tulajdonságúak a legtöbbjük az E és I colicint termelili, amelyek egyébként a colicinogen Shigellák és Salmonellák jellegzetes termékei is.A colicinek tulajdonságai. Az egyes törzsek colicinjei igen különböző antibakteriális spektrummal rendelkeznek, de kizárólag csak az Enterobakte-riales-ekre korlátozódnak. Egyik-másik colicin aránylag számos különböző törzsre hat, míg mások egészen szűk spektrumúak s még találni is nehéz rájuk fogékony törzseket.Standard laboratóriumi törzseken végzett vizsgálatok alapján, a hatásspektrumnak megfelelően állapítják meg a colicinek egyes typusait. A colicin típusait az ábécé betűivel jelölik meg. Fredericq (13) a colicinek 17 típusát tartja nyilván. Bizonyára még ennél is jóval több colicín létezhet a természetben.Az antibiotikus spektrumukun kivül egyéb különbségek is vannak az egyes colicinek között. Legtöbbjük agarban aránylag lassan diffundál, s kivételektől eltekintve, nem hatolnak át a celofán-hártyán. Ilyen kivételes viselkedésű az igen diffusibi-Hs V colicin (14).A gerincesek szerveiből vagy baktériumokból nyert proteolyticus enzymek hatásukat tönkreteszik, de érzékenységük mértékét illetően e szempontból is különbség van a colicinek között. Ther-molabilitásuk is protein jellegük meUett szól; 60