Ideggyógyászati szemle 1955. február-december [antikvár]

IDEGGYÓGYÁSZATI SZEMLEAZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET IDEG-, ELME SZAKCSOPORTJÁNAK KÖZLÖNYEVIII. ÉVFOLYAM 1 9 5 6. * 1. SZAMDebreceni Orvostudományi Egyetem Ideg- és Elmegyógyászati Klinikájának közleményeUjabb szempontok a parkinsonos tremor sebészetébenHULLAY JŰZSEFdr.Eüzléare érkezett 1054. II. 20-ánés automaticus mozgásaink összerendezettségét, zavartalanságát a mozgató és mozgásszabályozó központok szoros és harmonikus együittmüködése biztosítja. Ha ez a rendszer valahol bántelmazott, a legkülönbözőbb mozgászavarok jöhetnek létre, melyek egyik formája a pankinsonismus.Megkülönböztetünk idiopathiás, vagy ge-ntidn és symptomaticus formáit. Az utóbbi oka lehet: infeotio, vasculards folyamat, toxicus ártalom, trauma, tumor. Tekintet nélkül az etiolo-giára a pallidum, striatum és a suhsitantia nigra bántalmázottsága a leggyakoribb.A parkdnsonismus egyik jellegzetes tünete a nyugalmi generalisált, hemi- vagy monotre-mor. Főleg az utóbbd kettő az, amely idegsebészi beavatkozás szempontjából jelentőséggel bír.Az exitrapyramidális mozgásza^rarok sebészete ma még a kísérletezés stádiumában van; tüneti kezelés, amely a hyperkinesis (jelen esetben tremor) megszüntetésére irányul.Az eddigi prábálkozások: 1. area 6 kimet-szés, 2. area 6 és 4 kimetszés, 3. az area 4 kimetszése az area 6 hátsó részével, 4. az area 6 és 4s közti bemetszés az Unrostok megszatótá-sára, 5. a caudatumfej kiszívása és oapsuloto-mia, 6. az ansa lenticularis átmetszése, 7. pe-dunculus-bemetszés, 8. gerincvelői pyramispá-lya-átmetszés, 9. a gerincvelői extrapyramidalis pályák átmetszése, stb.Általánosan elfogadott specifikus eljárás ezideig nincs és nem is lehet, amíg a hyperki-nesisek pathomecihanismusát nem ismerjük.A tremor létrejöttét többféleképpen magyarázzák: 1. agytörzsi centrumok hatása alól felszabadult elülsőszarvi mozgatósejtek tevékenysége, 2. az elülsőszarvi mozgatósejtek a motoros kéreg oscíUáló, synchronisált, rythmicus impul-susait megfelelő előkészítés nélkül kapják, mivel a striopallidonigralis rendszer erről nem gondoskodott, 3. elvész a symergismus a fázdsos és tonusos mozgáskomponensek között, 4. su-pressor hatás alól felszabadult mozgatókérgi tevékenység, stb.Ezek azonban a tremor létrejöttét legfeljebb csak vázlatosan magyarázzák. Ha tehát a pankdnsonos tremor sebészi gyógyítását tökéletesíteni akarjuk, arra kell törekednünk, hogy közelebbről ismerjük meg a tremor létrejöttének pathomeohanismusát, a tremorimpulsusok kiindulási helyét, az Lmpulsus pályáját, és megpróbáljuk tisztázni a supressor-area és a supres-sor-4központak szerepét.A kísérletes vizsgálatok ezen a területen sok nehézségbe ütköznek, ezért csak néhány megfigyelésre és tapasztalati adatra támaszkodhatunk.A parkinsonos tremormechanismus kérdésével legbehatóbban Buey (1) foglalkozott. Szerinte a praecentraUs kéregből gátló impulsusok futnak a corticonigralis pályán a substantia nig-rához, a nigropallidahs pályán a glóbus paliidushoz, majd az ansa és fasciculus lenticularison a thalamus ventrolateralis magjához s innen vissza a praecentralis kéreghez. Ha ez a rendszer megszakad, a gátló impulsusok hiányában parkinsonos tremor jön létre, melynek útja a py-ramispálya. Ebben az elgondolásban nincs szó a supressor arearól (4s), melynek izga-tásával a ho-molateralis kéreg aktivitása, ill. az ellenoldali végtagok aktív mozgása gátolható (Hines, 2), de leállítható a hypeíkinesis (Buey, 3) s így a parkinsonos tremor is (David, 4), mint azt eseteinkben észleltük. Metler, Ades, Lipman és Culler (5), Dusser de Barenne, Garol és McCulloch (6), Dusser de Barenne és McCulloch (7) vizsgálataiból tudjuk, hogy a supressor-area (4s) hatása elsősorban a caudatumon keresztül érvényesül a mozgatókéregre (és aformatio reticularison át az elülső szarvd mozgatósejitefcre) valamint azt, hogy a 4s csupán a homolateralis (kérgi) supressio szempontjából bír jelentőséggel. A bilateralis supressio központjának a cingiólum elülső részét (area 24) tartják, amely Grastyán és mtsai (8) észlelése szerint szintén a caudatumon át hat. Nem tisztázott még a supressor-tevékenységben részes caudatumfej és a ventrolateralis thala-musmag közti kapcsolat.