Ideggyógyászati szemle 1959. január-december [antikvár]

Részlet: "Emlékezés Jendrassikra írta : L. VAN BOGAERT Figyelemre méltó, hogy a magyar orvostudomány fél évszázadon át az örökléses betegségek kutatásának előharcosa volt, mégpedig abban a korszakban, amelyben e tudományszak tudósait elsősorban a specifikus atiológia kutatása foglalkoztatta. Két vezéralak uralja ezt az új tudományos területet : Jendrassik és Schaffer. Az első megteremti az örökléses betegségek neurológiáját, a második megkísérli azoknak szövettani lényegét meghatározni és cytologiai-embryologiai kritériumaik meghatározása által felismerésüket lehetővé tenni. Mindketten iskolát teremtettek. Mint ahogyan ebben a korszakban gyakran megtörtént, hogy a nagy nemzetközi nyelvek még nem közvetítették elég gyorsan a tudás eredményeit és nem juttatták el a távolba azoknak nevét, akiknek az eredményekben szerepük volt, — sok eredeti magyar munka sem kapta meg azt a nyilvánosságot, amit megérdemelt volna. E nagy magyar neurológusok műve uralja az európai orvostörténelem egy-egy korszakát. Nem tudnám méltóbban és meghat óbban kifejezni tiszteletemet Jendrassik emléke előtt, mint hogy felújítom eredeti műveiből azokat a tényeket, amiket ő fedezett fel és azokat a tanokat, amiket kifejtett, — hogy lássuk,vajon a későbbi munkák és főleg a modern genetikai kutatások mit tudtak belőle felhasználni. Jendrassik művének lényegét 1890. és 1911. évek között megjelent munkáiból ismerhetjük meg. Az 1911-ben közölt synthesist valóban úgy tekinthetjük, mint tudományos végrendeletét, melyben már ő maga kellő távolságból szemléli saját korszakát és a francia - angol iskolák állásfoglalását. Jelenleg csak úgy tudjuk megítélni teljesítményeinek egyéni jellegét, ha visszahelyezzük magunkat egy pillanatra ama kor szellemébe, különösen ami az örökléses problémákat illeti. E téren nagy inspirációt jelentett a múlt század második felében a nagy psychiaterek által megkezdett munka, a psychés degeneratio kérdésében. A Salpe triere-ben különösen Jean-Martin Charcot, és még inkább munkatársai Charles F ere és Briquet írásaikban kezdettől fogva nagyon hangsúlyozták az ideg- és elmebajokban az örökléses tényezők szerepét. A neurosisok virágzó mezeje ekkor vált a kutatás tárgyává. Utóbbiak tanulmányozásával indult meg a psychiatria egy részének kitisztogatása Morei, Moreau de Tours, Legrand du Saulié kezdeményezésére. A hysteriát (Briquet), az epilepsiát (Ch. Feré) a neuropathia nagy törzsének ágaiként írták le. Nem sajátságos, — mellékesen mondva — hogy maguk a psychiaterek is egy primordialis és egyetlen idegbetegséget kerestek?"