Ideggyógyászati Szemle 1968. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

Részlet a műből: Köszöntjük Lehoczky Tibor professzort! „Numquam otiosus". Ez a jelmondat zsong; a fejemben most, amikor visszagondolok első találkozásunkra Lehoczky Tiborral, aki akkortájt Buday Kálmán professzor Kórbonctani Intézetében mint frissen avatott orvos, gyakornokként tevékenykedett. Az intézet meghitt légkörében dolgozó munkaegyüttesnek akkor Johan Béla adjunktus, Balogh Ernő, Baló József, Zalka Ödön, Borsós-Nachtnébel Ödön, Gömöri György, Tomcsik József, Balogh Károly, Bézi István, Lőrincz Ferenc és még hosszú sorban mások voltak a tagjai; kitűnő mesterük tanításait sokan ma is hirdetik és gazdagítják országszerte. Találkozásunk 47 esztendővel ezelőtt, 1921-ben törtónt. A Kórbonctani Intézet munkatársainak szinte hagyományos hétfő délutáni esetbemutatásai és megbeszélései kitűnő alkalmat nyújtottak a hasonló érdeklődésű fiatalok összemelegedésére. Sokszor ellátogatott ide az Intézet egykori adjunktusa, Entz Béla professzor is. Ott figyelt a résztvevők között Jármay Károly is, az Állatorvosi Főiskola kórbonctan-tanára, akinek neve a fehérvérűséggel kapcsolatos jelentős tanulmányai révén vált később ismertté. Az Agy szövettani Intézet első tanársegéde, Richter Hugó és az Intézet újonnan kinevezett gyakornoka — e sorok írója — is sok tanulságos eset megvitatásának volt ott tanúja. Richter Hugó is ebben a körben bocsátotta nem egyszer vita alá újszerű megállapításait, és magam is ebben a barátságos környezetben mutattam be első vizsgálataim anyagát; nem minden lámpaláz nélkül. 1922-ben Lehoczky Tibor a kórbonctan alapjainak gyakorlati elsajátítása után már Schaffer Károly oldalán, az Agyszövettani Intézetben folytatja pathohistologiai tanulmányait. Richter Hugó dolgozóasztala mellett kapott munkahelyet; hamarosan megtanulja az idegrendszer vizsgáló módszereit és alkalmazza a bevált kórszövettani eljárásokat. Több mint egy emberöltő telt el azóta. De Lehoczky Tibor lelkesedése és szorgalma pillanatig sem lankadt. Tanul és tanít, megfigyel és kísérletezik, buzdít és gyógyít. Sohasem tétlen. Numquam otiosus! Es ha most, annyi megpróbáltatással és elégtétellel vegyes esztendő után, a legidősebb szemtanú jogán áttekintek hűséges pályatársam tudományos eredményei felett, fokozódó örömmel követem végig mégegyszer eddig megtett útját, egy tudós életművének felépülését. Első dolgozatának közzététele, vagyis 1924 óta megszakítatlan sorban jelennek meg munkái nagymúltú hazai és előkelő külföldi folyóiratokban. Kezdetben elsősorban casuistikai jellegű agyhistologiai kérdések foglalkoztatták; ezek általános pathogenetikai és klinikai jelentősége ma sem csökkent. Majd a lecithinoid elfajulás, a vasreakció magatartása, a mészképződés folyamata az agy szövetében, kötötték le figyelmét a mai histochemiai korszak ama kezdeti 1 Ideggyógyászati Szemle 1