MABI tudósító 1942. január-december/MABI útmutató/Beszámoló a MABI betegellátásának és orvosai szociális helyzetének megjavításáról/A MABI orvosi szolgálata/Miért vagyunk biztosítva a MABI-nál [antikvár]

I. évfolyam.1942.1. szám.ffUi OUocuhU?írta: Hindy Zoltán dr.A társadalombiztosítás a gyerekcipőket lerúgta magáról és túlhaladt az első gondolat csirájából született betegpénztári" működésen. Nem elégszik meg a gyógyítással, hanem olyan egészségügyi politikát kíván csinálni, amely az emberi szervezetből a betegséget kiírtja, illetőleg attól azt távoltartja. Ez a feladat az egyszerű emberbaráti cselekedetek gyakorlásán túlnő. A beteg ember gyógyítása, mint cél, kezdetlegessé vált, alapjában a célhoz vezető eszközzé lett, amelynek segítségével a nemzeti társadalmat erősítjük. A nemzet sorsa a körébe tartozó egyedek mennyiségén és minőségén fordul meg, tehát arra kell törekednünk, hogy az egyik minél több, a másik pedig minél jobb legyen. Az öregségi, rokkantsági, özvegységí és árvasági kötelező biztosítás intézménye adott e törekvésnek alakot, amikor a biztosítást ellátó intézetek kötelességévé tette, hogy a rokkantság, özvegység és árvaság következtében az ágra nehezedő terhet minél kisebbre zsugorítani igyekezzenek. Alapjában pénzügyi kérdésnek látszik, amely a megrokkanás lehetőségének elhárítására, vagy a bekövetkezett rokkantság okainak megszüntetésére áldoz, hogy a rokkantság vagy a következményeként a korai özvegység és árvaság okozta terheken enyhítsen és ezzel az elkerülhetetlenül beálló öregség idejére szükséges anyagi alapot szilárdítsa. Aki itt megáll, jó számoló, kitűnően rideg gazda, de a magasabbrendűségre érzéketlen és nem látván meg e feladatban rejlő magasztosabb célt. csak rész-megoldáshoz jut.A kötelező társadalombiztosítás intézetei nemcsak a biztosításra kötelezett. vagy arra önkéntesen jogosult egyedekből alakuló tömeg ősszezsúfolói, hanem a nemzeti társadalom egy-egy rétegének gondozásában hivatást teljesítő alakulatok. A MABI amint azt tényekkel mindig bizonyítani igyekezett ilyennek tekinti magát. Nem akar egyszerű betegségi biztosító intézet lenni; nagyobb hivatást lát az egészség ápolásában és a betegség elhárításában! Az így rárótt és eszményien felfogott kötelességet, az erejének teljes kihasználásával és a keretbe illeszthető minden leleményességgel, akarja teljesíteni: de nemcsak azért, hogy az ezen a téren kivánt pénzügyi eredményt elérje, hanem felismervén az eredmény messzebbre ható jelentőségét azért is, hogy a magyar nemzet örök épületén dolgozó munkáskezek erőtől feszüljenek és az erő kifejtését a nagyszerű hivatást átérző lélek irányítóan fokozza!Folyóiratunk alcíme az egészségvédelmet jelöli meg. Ez a feladat; de önmagában sivár lenne, ha a szó egyszerű értelméhez ragaszkodnánk és csak a test egészségének védelmével törődnénk. Nem azért kell egészségeseknek1