Orvosi Hetilap 1958. január-december I-II. [antikvár]

A Budapesti O.-vosSudomámji Egyetem I. sz. Belklinikájának (igazgató: Rusznyák István dr., akadémikus) és az V. ker. Tanács Szakorvosi Rendelőintézetének (igazgató főorvos: Orbán Endre dr.) közleményeA neuroendokrin rendszer szerepe az allergiában*Irta: JULESZ MIKLÓS dr. és WINKLER ERZSÉBET dr.BevezetésAz allergiás reakció a szervezet reaktív válaszai közé tartozik. A válasz gyors végrehajtásának az idegrendszer, lassú végrehajtásának a hormonális rendszer a mediátora. Ha meggondoljuk, hogy az allergiás reakciók lényegében véve gyulladásos folyamatok és a gyulladást a neuroendokrin rendszer több irányból befolyásolja, eleve valószínűnek látszik, hogy az allergiás reakciók módosításába a neurohormonális rendszer beleszól.Az allergia és endokrin mirigyek közti összefüggést először Rokitansky említi, aki asthmások sectíójakor thymus-líyperplasiát talált (59). Ez idő óta az allergia és neuroendokrin rendszer kapcsolatával foglalkozó irodalom szinte áttekintbetet-'anné vált. Az allergiás reakciókért a legkülönbözőbb endokrin mirigyeket teszik felelőssé, s az évek folyamán egyik endokrin mirigy sem kerülte el sorsát: valamennjánek szerep jutott az allergiás manifesztácíók felidézésében, vagy legalábbis befolyásolásában (59, 54, 62, 152, 34, 31).Ugyanekkor azonban figyelmeztetni kell arra, hogy nem kellően alátámasztott hypothesisek alapján nem vonhatunk le oki összefüggést bizonyító következtetéseket (184). Abból a kömlménylből, hogy diabetes mel-litusban szenvedők ritkán allergiásak és allergiás betegek közt alig fordul elő diabetes mellitus, még nem következik, hogy az allergia az insulák secretumával közvetlen kapcsolatban áll. Ha a myxoedemás beteg rhinitise javul tihyreoidea-kezelésre, még nem jogosít fel arra, íhogy az allergiás rihinitis létreihozásálDian is thyreoidea-hiányt tételezzünk fel. És ha az adrenalin jól hat astüimás rohambajn, még nem következik, hogy az asthma a mellékvesevelőállomány hyipofunkciójának következménye. Az adrenocortlcotTop-iglykocortícoid' E közlemény alapjául a szerzők egy tanulmánya szolgált, amely AUergie und allergische Krankheiten" címmel az Akadémiai Kiadó kiadásában, Rajka Ödön dr. szenkesztésében egy monogralia részeként fog megjelenni.rendszer egyes hormonkészítményeit ma már nem nélkülözhetjük allergiás 'betegek kezelésében. E hormonokat azonban olyan dózisokban alkalmazzuk, hogy substitutiós terápiáról nem lelhet szó.Túlzott lelkesedés egyfelől és skepticizmus másfelől az allergia és neuroendokrinium közti kapcsolat megítélésében! Ennek egyik oka, hogy az allergia alapmechanizmusát alig ismerjük; a másik, hogy az allergia és neuroendokrin rendszer közti sokszoros összefüggést akkor állították, amikor az endokrin korrelációkat még alig ismerhették.Fentiek értelmében elsősorban tisztázni kell, mit fogadunk el oki összefüggésnek. Sokkal köny-nyebb a kérdés negatív megválaszolása: egy hormon adására bekövetkező változások az allergiás manifesztációkban nem jelentenek feltétlenül oki összefüggést. Figyelembe kell vennünk, hogy az összefüggések felderítésében az empíriának sokszor nagyobb a jelentősége, mint a kísérletes kutatásnak, A klinikus és beteg szempontjából közömbös, hogy Hench (67, 68), Bordley stb. (11) felfedezése az ACTH és cortison rheumatoid arthritíst, Ul. allergiás betegségeket gyógyító hatására vonatkozóan milyen teoretikus alapokra, ill. klinikai megfigyelésekre támaszkodik. Az alapfolyamatok megismeréséhez azonban csak az vihet közelebb, ha az ősz-szefüggések lokalizációját" is figyelembe vesszük.Sok félrevezető adat származik ablból, ha a fiziológiás hormonhatást összetévesztik, vagy összekeverik a hormonok pharmalcológiai hatásával. Az ACTH- és cortison-terápia fiziológiai alapja, hogy a szöveti reakciókat hormonálisán szabályozni lehet s ebben jelentékeny szerepet játszik a mellékvesekéreg (122). Eimek felismerésélhez Sellye felfedezése adta meg az első impulzust (156), amellyel kimutatta, hogy a különiéle stressékre belkövetkező alarm-reakció egyöntetű symp-toma-complexusra vezet, amelyben a mellélkvesekéreg megnagyobbodása, lipoid anyagainak kiárasztása, a nyirokapparátus térfogatának csökkenése, eosinopenia, lymplhopefnia és leukocytosis szerepel. Ugyandkkor azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogyha