Orvosi Hetilap 1961-1962. (vegyes számok) (8 db) [antikvár]

Részlet: "ORVOSI HETILAP az orvos-egészségügyi dolgozók szakszervezetének tudományos folyóirata Alapított MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben Szerkesztő bizottsága ALFÖLDI ZOLTÁN DR. . DARABOS PAL DR. . FISCHER ANTAL DR. . HIRSCHLER IMRE DR. LENART GYÖRGY D R. » SÓS JÓZSEF DR. . SZÁNTÓ GYÖRGY D R. Felelős szerkesztő! TRENCSÖNI TIBOR DR, • Szerkesztő: BRAUN PAL DR. 103. ÉVFOLYAM 27. SZÁM, 1962. JŰLIUS 8 Szegedi Orvostudományi Egyetem, Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika Ovulatio-gátló újabb norsteroid, a I7x-aetl>inyl 17^-hydroxj oestr-4-en (Ijnoestrenol) klinikai vizsgálata Szontágh Ferenc dr., Sas Mihály dr., Szereday Zoltán dr., Bárdóczy Árpád dr. és Kovács László dr. Haberlandt (1921) innsbrucki physiologus gondolt először arra, hogy hormonalis úton átmeneti meddőség idézhető elő. Erre a gondolatra az vezette, hogy állatorvosi megfigyelés szerint a tehenek meddők, ha a corpus luteum persistál, ha azonban a sárgatestet szétnyomják, az állat ismét megtermékenyíthető lesz. Korábban már Loeb (1910) leírta, hogy tengerimalacon előbb következik be az ovulatio, ha a megelőző cyklusból származó sárgatestet eltávolítjuk. Haberlandt (1931) későbbi összefoglaló munkájában részletesen leírja vizsgálatait, melyeknek lényege, hogy terhes ovarium (sárgatest), lepényszövet implantatio, majd petefészekextractum segítségével állatok átmenetileg sikeresen meddővé tehetők. Emberkísérleteket nem végzett, de a hormonalis sterilisatio lehetőségét meglepő éleslátással írta le, munkássága hosszabb időre mégis feledésbe merült. A kérdés csak a genitális cyklus neurohormona-lis irányításának megismerése után került ismét előtérbe. Selye és mtsai (1936) írták le, hogy napi 4 mg progesteron adagolására rágcsálók cyklusa megszűnik, a petefészek pedig atrophiássá válik. Astwood és Fevold (1939) más állatokon is ugyanezt állapította meg. Bickenbach és Paulicovics (1944) közölte, hogy napi 20 mg progesteronnal gátolható az ovulatio emberben is. Pincus és mtsai (1955) végül arról számoltak be, hogy ez a hatás per os is elérhető, ha a cyklus 5—25. napján, naponként 300 mg progesteront adunk. Ishikawa és mtsai (1957) mindezt megerősítették. A cyklus mechanismusának közelebbi ismeretében már régebben nyilvánvalóvá vált, hogy a természetes, vagy synthetikus oestrogenek, androgenek, vagy progesteron segítségével — a gonadotro-76 pinelválasztás gátlása útján — egyaránt megakadályozható az ovulatio. E lehetőséget Peeters, van Róy és Oeyen (1960) foglalta legutóbb össze. A korábban ismert steroidok azonban gyakorlatilag nem használhatók fel az ovulatio megakadályozására. Az oestrogenek ugyan már napi 2 mg-os adagban gátolják a peteszolgáltatást, tartós alkalmazásuk azonban acyklusos, áttöréses vérzést („breakthrough bleeding") okoz és az endometrium hyperplasiájához vezet. Az androgenek hatásos adagban hosszabb időn át virilisatiós jelenségeket idéznek elő, a progesteront pedig a bevitel módja (injectio), illetőleg orálisán a hatásos dosis (300 mg/die!) nagysága teszi alkalmatlanná. Mintegy tíz évvel ezelőtt került sor a természetben elő nem forduló, ún. „nor-steroidok" syn-thesisére. Hamarosan kiderült, hogy ezek biológiailag aktív anyagok, legtöbbjük erélyes gestagen (1. pl. Sas, 1959). Ismét Pincus és mtsai (1956, 1958) voltak az elsők, akik leírták, hogy norsteroidokkal (norethiste-ron, norethynodrel, norethandrolon) egészséges nők ovulatiója meggátolható. Csaknem egyidőben Kino-shita (1958), valamint Nemoto (1959) és mtsai ugyanerről számoltak be. Az ovulatiogátló norste-roidoknak néhány év alatt hatalmas irodalma támadt. Ez nagyon is érthető, hiszen, ha sikerül egy olyan anyagot találni, mellyel biztonsággal, időleges és reversibilis meddőség érhető el, akkor megvalósíthatóvá válik a szaporodás szabályozásának ősrégi törekvése. De, mint Greenblatt (1961) is kifejti, valamely aggodalom nélkül, kiterjedten alkalmazható ovulatio-gátló steroidnak nemcsak a fertilitás kontroljának lehetősége miatt van nagy jelentősége. Amint máris számos adat bizonyítja, a norsteroidok-"