Orvosi Hetilap 1974. július-december (fél évfolyam) [antikvár]

Fővárosi János Kórház, II. Sebészeti és Mellkassebészeti Osztály A mellkasfal daganatai és sebészi kezelésük Pintér Endre dr., Búzna Endre dr. Keszler Pál dr. A mellkasfal daganatait elhelyezkedésük és szöveti képük tekintetében a nagy változatosság jellemzi. Ez a mellkasfal kiterjedésével, az anatómiai és fejlődéstani felépítéssel magyarázható. Közleményünkben elsősorban a csontos mellkasfal daganataival foglalkozunk. A bőr és a bői-alatti kötőszövet, izomzat tumorai, mint az atheroma, haemangioma, lymphangioma, lipoma, fibroma, dermoid stb. kórismézésük és kezelésük tekintetében nehézséget nem okoznak. A szegycsont és a mellhártya daganatos beteganyagunk összegyűjtésével és a kontroll vizsgálatokkal most foglalkozunk, A bordadaganat első részletes leírása Paget nevéhez fűződik. 1965-ig összesen 933 elsődleges bordatumort közöltek az irodalomban, amelyből 580 rossz-, 353 pedig jóindulatú volt (40). A betegség ritkaságát bizonyítja, hogy a heidelbergi Sebészeti Klinikán 1950—1964 között megfordult 120 000 beteg közül mindössze 19 akadt, akiken ilyen elváltozás miatt műtétet végeztek. Ezenkívül 31 borda-metastasist észleltek (40). A groningeni Sebészeti Klinika anyagában 48 bordatumor miatt végzett műtét szerepel 1908—1970 között (10). Az esetközlések száma az elmúlt egy-másfél évtizedben kétségtelenül nőtt. Aligha lehet azonban eldönteni, hogy ez a mellkasfali daganatok tényleges szaporodását jelenti, vagy inkább az életkor kitolódásának és a jobb diagnosztikus módszereknek köszönhető-e. A jóindulatú daganatokat v. Albertiul (1) beosztásában tárgyaljuk. Eszerint: 1. az osteogen tumorokhoz tartoznak az osteomák, a chondromák, a fibromák és a lipomák. 2. Myelogen eredetűek lehetnek fibromák, reticulomák, lipomák, haemangiomák. A borda osteoma kivételesen ritka. Vogt-Moykopf (40) egy operált esetet ismertet. Steinberg (34) betege 50 éven át viselte a végül is hatalmasra nőtt tumort. Ez az észlelés is bizonyítja a daganat nagyfokú jóin-dulatúságát. Az osteodystrophia fibrosa localisata teljesen jóindulatú elváltozás. Leginkább a 2. és a 3. évtizedben jelentkezik. Benzer (2) ritkának tartja, Hoch-berg (19) azonban benignus tumorai között 35,1%-ban találta. Pascuzzi (30) 37,5%-ban észlelte. Rosszindulatú átalakulásra nem hajlamos. Ritka jóindulatú daganat a borda osteoclastoma, amelyet sokáig sarcomás eredetűnek tartottak. Főleg fiatalabbak betegsége. Meyerding (25) 6 esetből egyet talált. Buckles és Lawless (4) 3 kg Megjelent Littmann Imre professzor 60. születésnapjára készült emlékkönyvben. Orvosi Hetilap 1974. 115. évfolyam, 27. szám 1* nagyságú tumort észlelt. Kivételesen rosszindulatú átalakulása is ismert. Növekedése gyors, elpusztítja a csontállományt és gyakran összekapaszkodik a környező lágyrészekkel. Radikális kiirtása teljes gyógyulást biztosít. Az előbbieknél lényegesen gyakoribb a chon-droma. Hochberg (19) anyagában (111 eset) 22,5%-ban, Hedblom (17) 167 esetből 18,7%-ban észlelte. Pascuzzi (30) mindössze 7,5%-ban találta. Többnyire a sternu-mon, vagy a II—III. bordaporcon helyezkedik el. A kis chondromát nehéz elkülöníteni az en- és az ecchon-drosistól, valamint a Tietze-syndromától. A chondroma körülírt elváltozás, míg a Tietze-betegségre a porc ív-szerű görbülete és széles vastagodás jellemző (Krauss, 23). Szövettanilag a myxomához vagy a chondromyxo-mához hasonlítható. Elmeszesedése osteochondromához vezet és jelentős nagyságot érhet el. Motycka (27) esetében pl. súlyos szívpanaszokat, nehézlégzést, cyanosist okozott. Itt kell megemlítenünk a borda exostosist is, amely teljesen ártalmatlan, jóindulatú elváltozás. Az esetek túlnyomó többségében panaszt nem okoz, így nem is képez műtéti indicatiót. Ugyanakkor figyelemre méltóak azok az észlelések, amelyek a chondroma rosszindulatú átalakulásáról számolnak be (5, 7, 28). Geschickter és Copeland (13) szerint ez kb. 7%-ra tehető. Boyd (3) felhívja a figyelmet, hogy a chondromát a chondrosarcomától pathológiailag gyakran nehéz megkülönböztetni. Ilyen esetben a klinikai képen kívül a kórlefolyás dönt. Az is ismert, hogy a chondroma a műtéti eltávolítást követően gyakran kiújul. Lindskog és Liebow (24) szerint ez a 70—80%-ot is elérheti. A gyakori recidiva szinte előkészíti a talajt a rosszindulatú átalakulásra. Jellemző' példa erre Dettre és Mikola (7) esete, akik ismétlődő recidiva miatt hétszer végzett resectio után áttételeket észleltek a tüdőn és a peri-cardiumon. A tiszta mellkasfali fibroma nagyon ritka. Pascuzzi (30) 40 benignus bordadaganat között csupán négyet talált. Vogt-Moykopf (40) pedig 11 betegből egyet észlelt. Michas (26) lényegtelennek tartja, hogy a fibroma a mellkasfalból vagy a mediastinumból ered-e. Gyakran másodlagosan összenő a pleurával vagy más szervvel és az eredetet egyáltalán nem lehet megállapítani. Ugyanakkor a nagy tüdőfibroma is képes összekapaszkodni a mellkasfallal. Elhelyezkedése többnyire az intercostalis tér. Innen indul növekedésnek és közben idegelemekkel is keveredhet. Gyakran a costover-tebralis szögletben helyezkedik el és a mediastinum felé nő. Joggal tartják számon a mediastinum daganatai között is. Ritkán az intercostalis ideg perifériás részéből ered. Ilyenkor inkább befelé nő és a pleura tumorhoz hasonló rtg-képet ad. A mellkasfalon gyakran széles alapon ül és a fali mellhártyát maga előtt tolja. Ismert, hogy a benignus neurogen daganatok az intercostalis térben növekedve szétfeszítik a bordákat. A nyomás hatására a csont elvékonyodhat, ellapulhat, de ha a corticalis réteg ép marad, az kétségtelenül jóindulat jele. A malignus tumorok a bordát, csigolyát usu-rálják (37). Ritka daganatfajta a mellkasfali lipoma. Előfordulását irodalmi adatok bizonyítják (6, 11, 14, 32). Kiindulhat az intercostalis térből és két irányba nőve homokóra alakot vehet fel (14, 32). Kivételesen intra-ossealis eredetű is lehet (1, 32). Schwartz és mtsai (36) az irodalomból gyűjtött 73 csont-lipoma között mindössze 2 borda eredetűt talált. Kezdetben panaszt nem okoz, de növekedése intercostalis neuralgiás fájdalomhoz vezethet. A rtg-vizsgálat többnyire értéktelen. A fizikális vizsgálat során azonban gyakran tapintható az intercostalis elhelyezkedésű „puha csomó". A haemangioma a borda vagy a sternum csontvelejéből indul növekedésnek. Az első ilyen daganatot öhlecker (29) közölte 1949-ben, majd 3 évvel később Gauwerky (12) újabb 3 esetről számolt be. A közlések száma azóta megszaporodott. Jellegzetes rtg-képét, a lamellaris, lépesméz rajzolatot Gauwerky ismertette, amely az érintett borda sajátos destructiójából ered. Érdekes, hogy néha többszörös arteriovenosus sipollyal járhat. ^^ A malignus mellkasfali daganatok saját tapasz- Vízi talatunk és az irodalmi közlések alapján is mind - gyakrabban fordulnak elő. 1563