Orvosi hetilap 1979. II. (fél évfolyam) [antikvár]

Részlet: Szegedi Orvostudományi Egyetem Fül-Orr-Gége Klinika (igazgató: Ribári Ottó dr.) A neuronitis vestibularis klinikai képe Nagymajtényi Emőke dr. Otoneurológiai rendelésünket az elmúlt évek tapasztalatai alapján egyre több beteg keresi fel az egyensúlyérzékelés zavaraként megnyilvánuló szédüléses panaszok miatt; ezeket sokféle jó- és rosszindulatú megbetegedés okozhatja. Egyik ilyen kórképre, a neuronitis vestibularisra kívánjuk a figyelmet felhívni, utalva arra, hogy erre a betegségre — amint ezt adataink is bizonyítják — az igen jellemző tünetegyüttes ellenére is gyakran nem, vagy késve gondolnak. A neuronitis vestibularis hallásromlás nélkül hirtelen fellépő, általában forgó jellegű szédülésérzéssel járó, jóindulatú, kórokilag nem egyértelműen tisztázott megbetegedése a vestibularis rendszernek (6). Az első olyan kóresetet, amelyet halláscsökkenés nélkül jelentkező, hirtelen fellépő vestibularis kiesés jellemzett, az irodalomban először 1909-ben Ruttin írta le. Tizenöt évvel később, 1924-ben Nylen közölt hasonló esetet (9, 17). A kórkép klasszikus leírását 1949-ben Hallpike ismertette a Londoni Nemzetközi Fül-Orr-Gége Kongresszuson, a megbetegedésnek a neuronitis vestibularis elnevezést adva. Hallpike, Winther és mások véleménye szerint a megbetegedés nemcsak az I. neuront, a ggl. Scarpae-t, hanem a vestibularis magvakat és a centralis vestibularis pályákat is érintheti (2, 26). Lindsay és Hemenway 1956-ban, Morgenstein 1971-ben egy-egy szekciós esetet közölnek ; ők neuronitis vestibularisban szenvedett, de más okból elhunyt betegekben a ggl. Scarpae-nak, idegsejtjei perifériás és centralis nyúlványainak, valamint az utriculus és a ductus semicircu-lares neuroepitheliumának degeneratív elváltozásait találták (18). A neuronitis vestibularis aetiológiája mind ez ideig tisztázatlan. A kutatók azt tartják valószínűnek, hogy olyan bakteriális vagy vírus eredetű, esetleg toxicus, allergiás vagy vascularis tényezőről van szó, amely elektív affinitással bír a nervus vestibularis, valamint a magasabb vestibularis pályák iránt. Hallpike beteganyaga 46%-ában felsőlégúti infectio előzte meg a szédüléses panaszok jelentkezését, akik közül 24%-nak volt röntgenvizsgálattal igazolt orrmelléküreg-gyulladása. Coats betegei 22,5%-ában, Pfaltz eseteinek 52%-ában előzte meg akut sinusitis a kórkép jelentkezését (4, 20). Halasy a vestibularis neuronitist az akut encephalitis egyik alakjának tartja, ugyanakkor Winther a központi idegrendszer neurotróp vírus- Orvosi Hetilap 1979. 120. évfolyam, 26. szám 1* betegségei közé sorolja (2). Ladyzlienskaya Taskentben a hongkongi influenzajárvány idején észlelte e betegség tömeges jelentkezését (11, 12). Közöltek herpes simplexszel együtt'jelentkező, illetve Bell-paresishez társult neuronitis vestibularist is (1, 23, 21). Meran toxoplasmosisos betegen észlelte ezen megbetegedés tüneteit (16). Más szerzők (2, 25, 8, 27) vascularis, illetve allergiás pathomecha-nizmust tételeznek fel a megbetegedés létrejöttében. Beteganyag és vizsgáló módszerek A Szegedi Orvostudományi Egyetem Fül-Orr-Gége Klinikáján 1969—1978. december 1. között neuronitis vestibularis miatt felvételre került 35 beteg (17 nő és 18 férfi) adatait elemezzük. Az 1. ábra a betegek kor és nem szerinti megoszlását mutatja. IID Nő 11—20 31—40 51—60 21—30 .41—50 61—70 Év 1. ábra: A betegek kor és nem szerinti megoszlása A betegek többsége 30—50. életév közötti; a legfiatalabb 11, a legidősebb 69 éves volt. Egy korcsoportban sem észlelhető kifejezett nemek közötti differencia. Valamennyi esetben a részletes anamnesis-felvé-telt, a rutin fül-orr-gégészeti vizsgálatot követően tisztahang küszöbaudiometriát végeztünk. A vestibularis functio felmérését a spontán tünetek rögzítésével kezdtük, majd vizsgáltuk az inducalt (positionalis, optokinetikus, thermikus) nystagmusok sajátosságait. Klinikánkon az optokinetikus nystagmus vizsgálata a Lángf?ié-féle optokinetikus stimulátorral, a thermikus nystagmusé Cawthorne—Fitzgerald—Hallpike módszerével ¦— 1970 óta elektronystagmographiás regisztrálással — a magyar ONO sectio által elfogadott kritériumoknak megfelelően történik (3, 13). A thermikus vizsgálatok értékelésekor ívjárat-paresisen az egyik vagy mindkét labyrinthus ingerelhetőségének kifejezett csökkenését, illetve ingerelhetetlenségét iránytúlsúlyon a thermikus ingerlések által azonos irányba kiváltott nystagmus-reakcióknak az egyik oldal felé, az ellenoldalra irányulókhoz viszonyítva sokkal kifejezettebb jelentkezését értjük (10). Eredmények Megvizsgáltuk anyagunkban a megbetegedés hónapok szerinti megoszlását (2. ábra). Májusban és októberben észlelhető morbiditási csúcs. A betegek közül 24 a szédüléses roham kezdetétől számított 24—36 órán belül került fül-orr- % 1547