Bővebb ismertető
Egészségügyi Minisztérium
A gyógyító munka anyagi megalapozásáról
Juszt Lajos dr.
Általánossá, mindennapivá vált a közgazdasági kérdések vitája életünkben. Nemcsak a termelés, a szolgáltatás, a napi vállalati intézményi munka területén lett központi kérdés, hanem magánéletünkben, családi, baráti vitákban is. Nem egyszerűen azért, mert divattá vált a közgazdaságtan, hanem azért, mert a világot átszövő nagy gazdasági rendszerben alapvetően új vonások keletkeztek és érvényesülnek az 1970-es évek első felétől. Ez befolyást gyakorol az országok, az egyes termelő és nem termelő közösségek, de az egyes, emberek mindennapi életére is. Érthető tehát a felfokozott érdeklődés.
Az egészségügyi ellátás területén az általános indokok mellett további fontos meghatározó tényezők keletkeztek, amelyek a gazdasági kérdéseket előtérbe helyezték. Egyrészt a világ országai nagy hányadában mind szélesebbé, tömegesebbé válik az egészségügyi szolgáltatás, s, ha ez eltérő alapokon is működik, az ország gazdasági erejét jelentősen igénybe veszi. A II. világháború ufán nem utolsósorban a szocialista országok hatására, a legfejlettebb tőkés országokban is megindult, ha eltérő módon is, az egészségügyi ellátás tömegessé tétele. Állami, biztosítási, és magánszolgáltatás keretében mind több országban terjedt ki az egész lakosságra. A szocialista országokban viszont a rendszer alapelvéből következően lényegileg az egész társadalomra érvényes, mint ahogy ezt a magyar egészségügyi ellátás törvénybe iktatott kötelezettsége is kimondja: a minden állampolgár számára biztosított egészségügyi ellátás.
Az egészségügyi szolgálat hatásának kiterjesztése mellett a másik fontos elem, amely a gazdasági kérdéseket előtérbe helyezte, a tudományos-technikai haladás következtében egyre bővülő, eszközrendszer, amely a gyógyítás szolgálatában áll. Ezért beszélnek, s nem jogtalanul, egyre többet az egész világon az egészségügy költségrobbanásáról.
A közgazdasági kérdések megítélésénél azonban már a fogalom használatát illetően is sok a pontatlanság. Érdemes tehát a fogalmakat egyértelműen használni azért, hogy további munkánk körülhatárolásánál feladatainkat egyértelműen határozzuk meg.
A közgazdaságtan, a gazdasági törvények és összefüggések vizsgálata egy olyan alaptudomány, amely elméletileg vizsgálja a termelési viszonyok, ezen belül a termelés és elosztás törvényeit. Ennek keretében egyebek között összefoglalja az ágazati gazdaságtani kutatások eredményét, s felhasználja * az általános fejlődési irány meghatározásánál (1).
Orvosi Hetilap 1980. 121. évfolyam, 27. szám
Az ágazati gazdaságtan az adott ágazat belső fejlődési törvényszerűségeit, az adott ágazat helyét és szerepét tanulmányozza az egész népgazdaságban. Megkísérli az alapegységekben végbemenő folyamatok tudományos megalapozását, s a továbbfejlesztés feladatait határozza meg.
Nyilvánvaló tehát, hogy akkor, amikor egyre fokozódó igény jelentkezik a gazdasági kérdések tudományos megalapozása iránt az egészségügyben, az ágazati gazdaságtanról beszélünk. Olyan gazdaságtani kérdésekről, amely része — s hozzáteszem, fontos része — a társadalom egész fejlődését vizsgáló tudományágnak.
II.
A két világháború között az ellenforradalmi rendszer időszakában a magyar egészségügy fejlődése sajátos volt. Miközben nagyszerű orvostudósok köré kialakult iskolák az orvostudomány egyik-másik ágában világméretű, elismert színvonalú munkát végeztek, a tömeges ellátás a lakosság egészére kiterjedően csak nagyon korlátozottan jött létre. A lakosság nagyobb hányadát kitevő parasztság egészségügyi ellátása minimális volt, hiszen biztosítási rendszerük nem volt megoldott. A falusi körzeti orvos jelentette lényegileg az egyetlen kapcsolatot. Erre is igaz volt az, amit sok költőnk, írónk fogalmazott meg, hogy a parasztember előbb hívott állatorvost a tehenéhez, mint orvost gyermekéhez, vagy feleségéhez.
A munkásosztály biztosítása elsősorban a nagyüzemekben a 30-as évek elejétől folyamatosan kialakult. Létrejött az OTI, s emellett néhány kisebb biztosító (MABI stb.). Nem véletlen tehát, ha ezt az alapot tekintjük, hogy az egészségügyi intézményhálózat lényegileg, az ipari nagyvárosokra koncentrálódott. Nagyságát a II. világháború kitörésének időszakában mintegy 48 000 kórházi, klinikai, magánszanatóriumi ágy szemlélteti. A háborús pusztítások még ezt az intézményhálózatot is jelentősen érintették. A fő kérdés tehát a felszabadulás után az volt, hogy helyre kellett állítani a háború alatt részben vagy egészében elpusztult intézményhálózatot, hogy az alapvető ellátási feltételeknek eleget tudjuk tenni.
* E korszak lezárásával egyidejűleg, amely nagyjából és egészében a hároméves terv befejezésével ért véget, erőteljes gazdaságpolitikai program indult meg országunkban. Anélkül, hogy az I. ötéves terv gazdaságpolitikáját e cikk keretében részletesebben elemeznénk, csupán jelzésszerűen is érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy ez az az időszak, amikor részben külső tényezők hatására (hidegháború), részben a belső fejlődés okozta kényszer miatt, az erőltetett iparosítási program mellett, társadalmi célkitűzésként az infrastruktúra kiépítését folyamatosan figyelembe véve, rendkívüli nagy lemaradások következtek be az út, a villany, a víz, a közlekedési ellátásban, s nem volt elég gyors az előrehaladás az oktatás, s nem utolsósorban az egészségügy területén sem. /^W
A fejlődésünket átmenetileg megtörő ellenfor-radalom utáni konszolidációs szakasz már nagyobb előrelépést hozott e területeken is. 1615
Czeizel Endre (Budapest, 1935. április 3. – Budapest, 2015. augusztus 10.) Magyar orvos-genetikus, az orvostudományok akadémiai doktora.
1935-ben született. A gimnáziumot a budapesti cisztercita és II. Rákóczi Ferenc gimnáziumban végezte el. Orvosi diplomáját a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen szerezte meg.1959-tól az Országos Közegészségügyi Intézetben a veleszületett rendellenességek okainak kutatója. Mellékállásban 1973-ig a János Kórház szülészeti osztályának családtervezési tanácsadója. 1973-ban lett a humángenetikai és teratológiai laboratórium, majd 1984-ben osztály főorvosa és a WHO együttműködési központ igazgatója. Fő kutatási területe a veleszületett rendellenességek kutatása és megelőzése. Igazolta a magzatvédő vitamin szerepét a fejlődési rendellenességek megelőzésében. 1970-től vezetője a Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartásának. 1973-ban létrehozta a Veleszületett Rendellenességek Kóroki Monitorját. 1996-98 között a Nemzeti Egészségvédelmi Intézet főigazgatója, innen ment nyugdíjba. Jelenleg a “Genetikai Ártalmak Társadalmi Megelőzése” Alapítvány tudományos igazgatója.Genetikai tanácsadást 1973 óta végez. Kidolgozta a genetikai tanácsadás ún. “magyar módszerét”, majd az 1980-as években az optimális családtervezési modellt, majd szolgáltatást. Számos nemzetközi társaság és a Magyar Tehetséggondozó Társaság elnöke, a WHO szakértője, több Európai Uniós tudományos kutatási téma résztvevője és vezető nemzetközi folyóirat (pl. American Journal of Medical Genetics) szerkesztőségi bizottságának tagja. Elnöke volt az International Clearinghouse for Birth Defect Monitoring System-nek és az European Environment Mutagenic Society-nek, alelnöke a washingtoni Humángenetikai Világkongresszusnak.
Ismertségét itthon főként televíziós felvilágosító és ismeretterjesztő műsorának köszönheti (Az öröklődés titkai, Születésünk titkai, Jövőnk titkai, Az élet él és élni akar, Ki viszi át a szerelmet, Szexfilm, AIDS, Génjeink titkai, stb.), melyek a hetvenes évektől kezdve nagy hatást gyakoroltak a nézőkre, különösen az ifjúságra.Több mint 300 angol nyelvű tudományos közlemény, 28 magyar ismeretterjesztő, valamint 17 tudományos szakkönyv írója, amelyek közől 7 több nyelven jelent meg.Az utóbbi időben a géniuszság gyökereit kutatja a kivételes talentumú muzsikusok, költők és tudósok családfa-elemzése alapján.
Az orvostudomány kandidátusa (1966), akadémiai doktor (1978), kétszeres Markusovszky-díjas, SZOT-díjas (1977), Ifjúsági-díjas (1987), Kiváló Orvos (1988), Fényes Elek Emlékérem tulajdonosa (1988). 1995-ben a Köztársasági elnök 60. születésnapján a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével tüntette ki. 2000-ben neki ítélték az USÁ-ban a Kennedy-díjat, 2002-ben megkapta az USA Fejlődési Rendellenességek Megelőzése Bizottságának díját.
2013 májusában leukémiát diagnosztizáltak nála. Betegsége alatt az addig magát ateistának valló Czeizel visszatért eredeti katolikus hitéhez. Két kemoterápiás kezelés és egy csontvelő-átültetés után 2015. augusztus 10-én, hétfő hajnalban hunyt el, életének 81. évében. 2015. szeptember 11-én kísérték utolsó útjára az Óbudai temetőben.