Bővebb ismertető
Részlet a könyvből:A Tolna megyei Tanács Balassa János Kórház igazgatósága és tudományos tanácsa nevében köszöntöm újonnan meginduló lapunk munkatársait és olvasóit. Egy tudományos lap, amely hivatva van az élő és rohamosan haladó gyakorlati orvostudományt szolgálni, nívójában függ a szerzők szorgalmától és invenciójától, valamint az olvasók igényességétől. Az ,,Orvosi Közlemények" nem elméleti tudományágak továbbfejlesztését tűzte ki célul, hanem a kórházak gyakorlati tapasztalatainak, a kutatások eredményeinek a betegágy mellett hasznosítható lehetőségeit és veszélyeit van hivatva feltárni és publikálni. A kórházak egészségügyi dolgozóinak számtalan tapasztalata válik így közkinccsé, ha teremtünk egy olyan fórumot, amely lehetőséget ad az eredmények közlésére. Áttekintve az újabb kori magyar orvosi művelődés és egészségügy történetét, büszkeség tölthet el bennünket, ugyanis az alig kétszáz évvel ezelőtti magia et sortilegium (boszorkány perek)-tol eljutottunk az elektronmikroszkóp és kibernetikai gépekkel működő kórházakig, egy szellemiségében megújhodott általános hygienét természetesnek tartó társadalomig. Három emberöltő elég volt ahhoz, hogy megmosolyogjuk a babonát ma már nem hívő, de elmesélő embereit és csodálkozzunk a természettudományok mind nagyobb mérvű szemléleti elterjedése folytán naivitásukon.Hatalmas eredmények birtokosai vagyunk, amelyet gyakran már észre sem veszünk. Korunk fő feladata ma már a népeket tömegesen pusztító fertőző betegségek teljes felszámolása. A XV. századtól kezdve hazánkban számos ápolda, ispotály, leprosorium, poklosok háza épült, de a török uralom alatt ezeket felszámolták, beteganyagukat kiirtották. Régi annalesek arról tanúskodnak, hogy a XVII. század első felében a kiterjedt pestishimlő-, malária- és tífusz- járványok majd a közbejött háborúk oly mértékben tizedelték meg népünket, hogy az 17121715. évi adóösszeírás szerint a szűkebb Magyarország lakosainak száma nem érte el Budapest jelenlegi lélekszámát, mert másfél milliónál kevesebb volt.