Orvosképzés 1978-1979. január-december [antikvár]

Bevezető A Korányi Sándor Társaságnak felkérésére e Bevezető szerzője 1974. januárjában javaslatot terjesztett az Elnökség elé azzal a céllal, hogy soron következő Kerekasztal Konferencia tárgya a gyógyító-megelőző hálózatban végezhető gondozás legyen. A Társaság elnöksége 1974. április 11-i ülésén a javaslatot elfogadta, egyetértett a főreferátum, a koreferátumok témáival és felkérte a referenseket. Felhívta a figyelmet, hogy a gondozás témája gondos elemzés alapján és a hazai lehetőségek figyelembevételével kerüljön megtárgyalásra. Ugy határozott továbbá, hogy a gondozás általános tárgyalása a Kerekasztal Konferencia délelőtti ülésszakán kerüljön napirendre, ahol a nővédelem csak egy koreferátum formájában szerepeljen. A délutáni napirend teljes egészében a nővédelemmel, mint a gondozás sajátos formájával foglalkozzék. A Kerekasztal Konferencia 1974. november 22-én megtörtént. Az elhangzott referátumokat és a moderátor zárszavát e szám tartalmazza. Felkért hozzászólók voltak: Bognár Zoltán, Kádár Tibor, Károlyi György, Miltényi Miklós, Schőnfeld Rózsa. A hallgatóság részéről a vitában résztvett: BaMzsy Károly (Hajdúszoboszló), Lucza István (István Kórház, Bpest.), Mosolygó Dénes (EüM), Pauka Tibor (Sárbogárd), Tóth Károly (MÁOTE). A felkért hozzászólásoknak és a hallgatóság felszólalásainak közlését mellőztük, minthogy azokra, amennyiben a referátumoktól eltérnek, a zárszó kitér, a Kerekasztal Konferencia vitájának eredményeként összefoglaló választ ad. Az Orvosképzés Szerkesztő Bizottságának megértő támogatása ellenére, az anyag közlésére több mint 3 éves késéssel kerül sor. Érmek oka, hogy a Korányi Sándor Társaság elnöksége a Konferencia tárgyalásait a szokásos módon, azaz az Akadémiai Kiadó gondozásában könyvalakban, anyagi nehézségek miatt, nem tudta megjelentetni. A következőkben publikált cikkek olvasójának bizonyára feltűnik, hogy az elfogadott hazai nézettel szemben, amely a gondozást a körzeti orvos feladataként jelöli meg, a Kerekasztal Konferencia a komplex szűrést, mint a komplex gondozás első fázisát a gyógyító-megelőző intézetekre bízza. Ezzel kívánja biztosítani, hogy a körzeti orvosra a komplex gondozás feladata miatt kevés többletmunka háruljon és a gondozás szakszerűsége kielégítő legyen. A körzeti orvos szerepe a gondozásban azonban a Konferencia állásfoglalásának elfogadása után sem csökkenne. A gondozásban a központi szerepet feltétlenül a körzeti orvos tölti be. A Konferencia állásfoglalása értelmében azonban az egészségügyi intézetekben indított szűrés révén olyan kiinduló adatok birtokába jut, amelyeknek megszerzésére önerőből nincs lehetősége. E kiindulási adatokra támaszkodva a továbbiakban teljes önállósággal, saját megítélése alapján végzi a gondozás munkáját és megtesz mindent a gondjaira bízott lakosok érdekében a megelőzés és a gyógyítás területén, amit esetenként szükségesnek ítél és amire az orvostudomány mindenkori állása, illetve a gyógyító-megelőző intézményhálózat mindenkori fejlettsége és kapacitása alapján, az Egészségügyi Törvény szellemében, lehetősége van. A Zárszóban kifejtett állásfoglalás respektálja tehát a központi egészségügyi koncepciót, de keresi a továbbfejlesztés útját, egyelőre reprezentatív kísérleteket javasolva. Ugyancsak hangsúlyozza a lehetőségek reális mérlegelésének és a bevezetés fokozatosságának figyelembevételét. A Konferencia kollektív állásfoglalása nem tart igényt originalitásra, sokkal inkább továbbképző jellegű, ugyancsak nem kíván a hazai megoldás tekintetében sem felfogása számára kizárólagosságot. M K.há