Orvosképzés 1980-1981. január-december [antikvár]

Orvosképzés 55. 4-14. 1980. Az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet {főigazgató-főorvos: Tariska István dr. egyetemi tanár) közleménye Az epilepsziák kórismézése GERÉBY GYÖRGY dr. Cassius: Kérlek, megállj; elájult volna Caesar? Cosca: Lerogyott a vásártéren, habot túrt szája, s a szava is elállt. Brutus: Az meglehet; Nehézség gyötri őt. (Shakespeare: Julius Caesar, ford.: Vörösmarty Mihály) Az epilepszia (továbbiakban api.) prevalenciája hozzávetőlegesen 5 ezrelék. Tekintetbe véve azonban az alkalmi epi.-s megnyilvánulásokat is, kétszáz személy közül kb. egy szenved el élete során egy vagy több epi.-s epizódot. Ez népbetegség méret. Az epi. diagnózisa ezért elsősorban az egyént sújtó, de a társadalomra is visszaható következményei (munka- és gépjárművezetői alkalmasság, előítéletekből származó hátrányok, mellékhatásokkal is járó, tartós gyógyszerelés, szükségtelen vagy akár jogosulatlan táppénzes és rokkant-nyugállomány [40], miatt nagy felelősség. Ismereteink ma lehetővé teszik etiológiai, genetikai, prognosztikai szempontból különböző epilepsziás szindrómák elkülönítését. Az epi.-k megkülönböztető kórismézését az Egészségügyi Világszervezet „Betegségek Nemzetközi Osztályozása" is megkívánja. Túlhaladott, sőt félrevezető az olyan egyszerűsített kórismék használata, mint „epilepszia", vagy az ezzel azonos jelentéstartalmú „Morbus sacer", „Morbus convulsivus". A továbbiakban vázlatát kívánom adni egy diagnosztikai gondolatmenetnek és kivizsgálási tervnek. A kórismézés több, egymást követő lépésből áll, és a következő kérdésekre kell hogy választ keressen: 1. A roham(-ok) epi.-s természetű(-ek) vagy nem? 2. Milyen a rohamtípus? 3. Egyszeri jelentkezésű vagy ismétlődő; ha ismétlődő, milyen gyakoriságú? Azonos vagy változó a rohamtípus? 4. Izolált tünet-e a roham, vagy vannak egyéb (tartós) idegrendszeri és/vagy pszichés tünetek is? 5. Van-e EEG-eltérés? 6. Lehetséges-e etiológiai tényező megállapítása? 7. A fenti kérdésekre kapott adatok alapján hogyan kórismézhető az adott epi., az epi.-s szindrómák rendszerében hová osztályozható? Csak a többirányú kórismézés teszi lehetővé az alapbetegség felismerését és kezelését, a reális prognózis-alkotást és a munkaalkalmassági elbírálást, valamint a ma már esetenként lehetséges célzott, mechanizmusra irányuló terápiát, gondozást [1, 43] és csökkentheti az iatrogeniák számát [43,48]. Az epi.-s megnyilvánulások epizódikus volta miatt az első három kérdésre legtöbbször csak közvetett adatok alapján nyerhetünk választ, ami az anamnézisfelvételt kiemelkedő jelentőségűvé teszi. A roham (rosszullét) tüneteinek felderítéséhez szakismeretekre, türelemre és megfelelő kérdezési módra van szükség, hiszen a rohamra részben vagy teljesen amnéziás betegtől, esetleg laikus szemtanútól kell az adatokat megtudnunk. Különösen jelentős a rohamtünetek sorrendjének tisztázása. A látványos rohamjelenségek mellett gyakran a nem feltűnő legelső, valamint posztiktális jelenségek felderítése döntő. A régebben „aura"-ként jelölt első tünet(-ek), rendszerint rövid szenzoros élmény(-ek), már a roham integráns részei, annak kiindulási helyét, vagy a rohammechanizmusba