Orvosképzés 1982-1983. január-december [antikvár]

Orvosképzés 57. 3-7.1982. A Semmelweis Orvostudományi Egyetem 1981/82. évi tanévnyitóján elhangzott ünnepi beszéd TÖMBŐL TERÉZ dr. oktatási rektorhelyettes Szeptember még kora, ősz-elő napjaiban különös izgalom szállja meg a legtöbb fiatalt - gyermeket és ifjút egyaránt, de az idősebb korosztály tagjait is. Évről évre ezekben a napokban kezdődik az iskolai év; felpezsdülnek a városok, zajosabbak az utcák, zsúfoltabbak a járművek. Valami ki nem mondott, várakozásteli izgalom és öröm motoszkál mindenkiben - akár közvetlenül érinti a tanév kezdete, akár nem. Az öröm rezzenésében, ha nem is tudatos átéléssel - benne van a bizalom a jövőben, abban, hogy az emberiség megőrzi azt, amit megteremtett, sőt gyarapítja azt. Az ifjút az ismeretszerzés vágya hcqtja, az élemedettebb korút az emberi szellem, az emberi munka teremtette alkotások, szellemi örökségek átadása. A tanévnyitók napjait éljük át ezekben a napokban is. Az idei ősz első ünnepélyes tanévnyitója nemcsak a szorosabban közelállók számára, hanem mindannyiunknak, akik magunkénak érezzük népünk küzdelmeit, történelmét — emlékezetes, elkötelező évfordulót jelentett. A Sárospataki Kollégium ünnepelte alapításának 450 éves évfordulóját. Ez az iskola nemcsak a tudomány fellegvára volt már a XVI. és különösen a XVII. században, hanem - talán éppen ezért - neveltjein keresztül a haladás támogatója is. Jelentősége túlnőtt a megszokotton. Történelmi példája követésre int. A mi egyetemünk csak 200-egynéhány éves múlttal rendelkezik, de tanárai, neveltjei között szép számmal voltak a tudomány és a társadalmi haladás képviselői. Amikor új tanévet kezdünk, új évfolyamokkal indulunk, mindig szükséges egy pillanatra emlékeznünk azokra, akik példaképeink kell, hogy legyenek; akik sem energiájukat, sem idqüket nem méricskélték, hanem számlálatlan osztották szét, áldozták fel — és ahogy életük példázza, nem elsősorban a saját érdekeikért, boldogulásukért, hanem a tudomány, az orvoslás fejlődéséért, az emberi haladásért. Aki valamit is el szeretne érni élete folyamán, annak a csillagokba kell tekintenie! - ezzel a gondolattal szeretném köszönteni új elsőéveseinket. Mindannyiukat, akiknek sikerült a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre felvételt nyerniük - vallomásaik szerint — az orvoslás, fogorvoslás, gyógyszerészet igen nemes feladatokkal járó hivatása iránti vonzalom hozta ide. Leendő oktatóik tevékenységét, magatartását is ez a hivatástudat jellemzi. Ezt az önzetlen és odaadó vonzalmat őrizzék, fejlesszék tanulmányaik alatt. A középiskola padjaiból az egyetemre kerülés legalább olyan változást jelent egy ember életében, mint az óvodából az iskolába jutás. Sokkal több önállóság — minden tekintetben -, a jelenségek egyénibb értelmezése, több öntevékenység és kezdeményezés kell, hogy jellemezze egyetemi éveiket, mint amennyire előző iskoláikban szükségük voU. Tanulmányaik végzését államunk tetemes összeg befektetésével teszi lehetővé. Ezért ne csak saját vágyaik beteljesedését lássák az elkövetkezendő évek alatt, elkötelezettséget kell, hogy érezzenek társadalmunk iránt is, amelynek jogos elvárásai vannak. Miben summázhatnánk jobban az elvárásokat, mint a képzés célkitűzésében: az oktatás-nevelés célja olyan általános tudással rendelkező szakemberek képzése, akik a szükséges ismeretanyag megszerzésével olyan elméleti és gyakorlati jártasságot sajátítottak el, hogy önálló gondolkodás és mérlegelés alapján, azt biztosan alkalmazni tudják. A cél olyan szakemberek képzése, akik kommunista nevelésben részesülve a jövő társadalmának építésében emberi állásfoglalásuk alapján is megállják a helyüket. A végső célt közös erőfeszítéssel érjük el. És most kérdezhetik: Mi a teendő? {1, If i'-., r