Psychiatria Hungarica 1988/3. [antikvár]

A szerkesztő előszava E számunk rendhagyó szám. Az olvasó nem találja benne a szokott tudományos közleményeket Ehelyett a magyar pszichiátria állapotáról, társaságunk — és különösképpen a társaság vezetősége és elnöksége - aktivitásáról szólnak írásaink. Társaságunk fennállása óta már másodszor közeleg a tisztújítás, a jövő év első hónapjaiban a társaság új vezetőséget és elnökséget választ. Ideje tehát áttekinteni, mi történt az elmúlt négy év alatt. A visszapillantás természetesen érinti az első négy évet is, hiszen a mai vezetőség és elnökség nagyobb része akkor is hivatalban volt, az utóbbi négy év törekvései és problémái akkor is felszínen voltak, sokféle tevékenység már akkor megkezdődött. Mint tudjuk, a társaság első négy éve meglehetősen nehéz politikai feltételek között zajlott, a Pszichiátriai Világszövetség körüli viták és feszültségek beárnyékolták a mi társaságunk munkáját, is. Ez a légkör a második négy évben enyhült, majd teljesen feloldódott, de csak az utóbbi két év mondható ilyen szempontból gondtalannak. E légkörben a társaság hiába szeretett volna többet tenni a szakma általános fejlesztéséért, hiába akarta magára vállalni a pszichiáterek érdekvédelmét, a betegek ellátási színvonalának javítását, ez nem sikerülhetett kellőképpen. Igy állt elő az a helyzet, hogy a társaság az utóbbi négy évben talán több problémát érzékeit, mint korábban, tagjai a meghiusuít várakozások miatt talán elégedetlenebbek is voltak vele, mint korábban, miközben most sokkal több történt, sokkal több eredményt értünk el és sokkal több kezdeményezés indult el, mint korábban. Különösen az elnökség dolgozott sokat. „Marathon" elnökségi ülések során át vitattuk, mit kellene, mit lehetne tenni, hogyan élénkíthetnénk nemzetközi kapcsolatainkat, hogyan emelhetnénk a tudományos színvonalat, hogyan aktivizálhatnánk társaságunk tagjait. E periódusban szinte teljes szabadságot kapott az oktatás és képzés, volumenében annyira megnőtt, hogy a társaság titkárságát komoly erőpróba elé állította a képzési munka áttekintése. Változatlanul nagy volt az előadások száma. Egyre nőtt a társasági értesítő programkínálata. Nemcsak az információs folyóiratunk, a referátumokat közlő ínform fejlődött és jutott el sokakhoz, hanem megindult a Psychiatria Hungarica is, ameíy igazán fóruma lehetett a társaságnak. Most nemcsak a társaság életében zárult le egy korszak, a lap is már közei két év szerkesztési tapasztalatait összegezheti. A visszatekintésben megszólal a társaság elnöke, bemutatjuk az elnökség és a vezetőség fontosabb vitáit néhány elkészült és megtárgyalt írásos anyag alapján, a szerkesztő értékeli a lap elmúlt éveinek tapasztalatait, közzétéve a lap induló koncepcióját, amelyet az elnökség fogadott el, majd pedig a magyar pszichiátria állapotával kapcsolatos vitacikket közlünk. Ez az indulatos és nyilvánvalóan egyoldalú cikk szenvedéíyessége, éles fogalmazása miatt igazi vitacikk, alkalmas arra, hogy másokat is vitára ösztönözzön. Először az elnökség és a szerkesztőbizottság tagjainak adtuk meg a lehetőséget, hogy hozzászóljanak, de elfogadtuk olyan szakemberek hozzászólását is, akik tudomást szereztek a kéziratról, hozzájutottak és készséget éreztek, hogy kifejtsék véleményüket. Mások hozzászólását is várjuk, nemcsak ez a cikk és a vele kapcsolatosan közölt hozzászólások lehetnek további viták és reflexiók