Psychiatria Hungarica 1989/1-4. [antikvár]

A szerkesztő előszavaA véletlen úgy hozta, hogy ez a szám erős orvostörténeti hangsúlyt kapott, Pisztora Ferencdr. tanulmánya az 1945 előtti magyar pszichiátria egyik érdekes, jellegzetes alakjánakmunkásságát mutatja be. E szám éppen Juhász Pál professzor halálának ötödik évfordulójakor jelenik meg, ez alkalom arra, hogy személyéről, életútjáról, alkotásairól megemlékezzünk. Társaságunk alapitójának és első elnökének, a Pszichiátriai Világszövetség alelnökénekalakja az elmúlt évek során nem halványult, hanem jelentőségében és befolyásában inkábbnőtt. Joggal szorgalmazták tehát az egykori munkatársak és tanítványok a megemlékezést.Ezt indokolja, hogy a szakma nyilvánossága előtt végre megpróbáljuk eloszlatni azt azárnyat, amit rá a Világszövetség alelnöki tisztsége élete végén méltatlanul vetett. A tanítványok az egész első számot az ő emlékének szerették volna szentelni, de a tanulmányokelőkészítéséhez és megszerkesztéséhez már kevés volt az idő, így a szerkesztőség és a szerkesztőbizottság úgy határozott, hogy az egész 4. évfolyamot Juhász Pál emlékének szolgálatába állítjuk, olyan módon, hogy minden számunkban közlünk két, Juhász professzor munkásságára vonatkozó cikket. Követjük tehát az Orvosi Hetilap ünnepi évfolyamainak gyakorlatát, ezekben ugyanis minden szám tartalmaz egy-egy felkért tanulmányt. Sajnos vannakrecens halottaink is, akikről nekrológ formájában kell megemlékeznünk. Angyal Lajosprofesszort az egykori munkatársak és tanítványok népes csapata gyászolja, ő századunkklasszikus pszichiátriájának talán utolsó élő alakja volt, aki közrejátszhatott még a pszichózisok aktív fizikális kezelésének kidolgozásában, és megélhette a kusztodiális pszichiátriaátalakulását valódi gyógyászattá. Goldschmidt Dénes, társaságunk alapító tagja a szociálpszichiátria úttörője volt, az ő munkássága az utóbbi három évtizedben bontakozott ki,halála közvetlen és fájdalmas veszteség számunkra. Csiky Csaba az erdélyi magyarság pszichiátere volt, őt kevésbé ismerték, ám hatása az ismerősök, barátok széles körére sugárzottki. Igy hát három jelentős személyiség vált a halál kegyetlen döntése folytán orvostörténelemmé. A mi kötelességünk, hogy életük tanulságait hasznosítsuk, emléküket tisztelettelőrizzük.