Psychiatria Hungarica 1995/6. [antikvár]

JtN^TMAn^- ___________ JJ^___A szerkesztő előszava A SZERKESZTŐ ELŐSZA Wl E tematikus számunk összeállításánál az volt a szempont, hogy az olvasóknak friss információkat nyújtsunk a szorongás dignosztikájáról és kezeléséről. Nem törekedtünk arra, hogy bármilyen szempont szerint is "átfogó" legyen ez a szám, hiszen a szorongásos betegségekről számos magyar nyelvű mú' áll rendelkezésre, s lapunk korábban már egy tematikus számot és egy supplementumot is szentelt e témának. Az tette aktuálissá, hogy a szorongás témakörének ismételten egy számot szenteljünk - még akkor is, ha csak egy vékonyka kötetről van szó - hogy a) a szorongás farmakoterápiájában olyan fejlődés történt az elmúlt években, ami az e témában publikált PH supplementum tartalmát több vonatkozásban elavulttá tette; b) a pszichiátereken kívül egyre gyakrabban és egyre több más szakmabeli orvos, elsősorban családorvosok, neurológusok, belgyógyászok és kardiológusok is kezelnek szorongásos betegeket, az ő szempontjaik szerint azonban ritkán foglalkozunk e beiegség-csoporttal. Fontos, hogy megismerkedjünk az ő munkájukkal is, s hogy a szorongásos betegségek diagnosztikájáról és terápiájáról valódi párbeszéd alakuljon ki a társszakmák és a pszichiátria között. E számunk elsőkét tanulmánya egy-egy könyvfejezet fordítása. Mindkét fejezet az American College of Neuropsychopharmacology hivatalos közleményeként megjelent "Psycho-pharmacology. The Fourth Generálion of Progress" (szerk.: F. E. Bloom, D. J. Kupfer; Raven Press Ltd., New York, 1995) c. kötetben jelent meg. A kiváló szerzők által írott fejezetek amerikai és a magyar közlése között nem telt el még egy év seml Mind a két könyvfejezet szerzői demonstrálják, hogy néhány oldalon milyen kiváló összefoglalót lehet írni. E két fejezet közlésének szükségességét alátámasztja az is, hogy hazánkban még mindig jelentős szerepet kapnak a szorongás kezelésében elavult szerek, például a meprobarnat és neurolep-tikumok. A meprobarnat (Andaxin) toxikusabb és nagyobb a dependencia potenciálja, mint a benzodiazepinoké, továbbá erélyes enziniinduktor. Alkoholisták kezelésekor további hátránya a meprobamatnak, hogy nincsen antiepileptikus hatása. A neuroleptikumok (például thioridazin: Mellerii, laevomepromazin: Tisercinetta) nem tekinthetőek indikáltnak a szorongásos betegségekben alacsony hatékonyságuk és kedvezőtlen mellékhatás-profdjuk miatt. A szám második részében három olyan dolgozatot közlünk, melyek a tavalyi, szorongásos betegségekkel foglalkozó MOTESZ pályázaton díjat nyertek. A szerzők a pályázati kiírásnak megfelelően nem pszichiáterek, dolgozataikkal más szakmák (családorvos, kardiológus, illetve reumatológus) értékes .szempontjaival és tapasztalataival gazdagítják tudásunkat. Ezt az alkalmat ragadom meg arra, hogy tájékoztassam az olvasókat egy új lapról, az ANXIETY-ról. Eddig .számos lapban olvashattunk a szorongással kapcsolatos kérdésekről, azonban teljesen ennek a témának szánt lap eddig nem létezett. Az ANXIETY 1994-ben indult, főszerkesztője T. W. Uhde, a Wayne State University Department ofPsychiatry and Be-havioral Neurosciences tanszékvezető egyetemi tanára. A PH szerkesztői és olvasói nevében sok .sikert kívánunk laptársunknak' Tájékoztatóul közöljük az ANXIETY egyik legutóbbi számának tartalomjegyzékét is. 1995. október 30. Bittér István dr.