Psychiatria Hungarica 2000/4. [antikvár]

Előszó Psychiat Hung 2000, 15 (4):367 A SZERKESZTŐ ELŐSZAVA A Nemzetközi Kifejezéspszichopatológiai és Művészeti Terápiás Társaság (Societé International Psychopathologie de l'Expression - rövidítve SIPE) második alkalommal tartotta Budapesten Nemzetközi Kollokviumát 1995. október 5-8-ig a Műcsarnokban. A Magyar Pszichiátriai Társaság keretében szervezett rendezvény széles körű hazai és nemzetközi érdeklődést keltett. Az első kollokvium anyagát angol nyelvű kötetben adtuk ki, ez utóbbit magyarul adjuk közre elsősorban a hazai érdeklődés kielégítésére. Az elhangzott előadásokat azonban ne keresse az olvasó. Ahogyan ez szokott lenni, a téma időközben tovább alakult, s így nem csupán a legfontosabb előadások továbbfejlesztett feldolgozását olvashatjuk, hanem több olyan közleményt is, amely az eredeti programba nem fért bele. Külföldiek számára az angol összefoglalások adnak betekintést a kötet tartalmába. A Kollokvium címét „Gyermekrajzok jelentősége és viszonyuk a felnőttek képeihez" a tartalom túllépi elsősorban az új hazai és nemzetközi kutatások bemutatása miatt. A tematikus szám elvi és gyakorlati betekintést akar nyújtani a kép és a képi világ pszichés jelentőségéről, természetesen a teljesség igénye nélkül. Megfogalmazhatjuk ezt kérdés formájában is: Mit jelent az emberi psziché számára a kép és a képi kifejezés? Erre feleletet az első részben az általános áttekintés mellett, a képek megközelítéséről, értelmezéséről módszertani, valamint az időábrázolásról szóló közlemények adnak. Ezekhez társul - a legszakavatottabb kéztől származó - az elmebetegség ábrázolásáról szóló történelempszichológiai tanulmány. Bár a gyermekrajzokat tárgyaló részben főként a beteg gyermekek rajzairól kapunk áttekintést, a tematikus szám felnőttekről szóló része is bőven foglalkozik a gyermekrajzokkal, illetve azoknak a felnőttek ábrázolásához való kapcsolatával. A mindennapi gyakorlatban sokat beszélnek az anya-gyermek kapcsolatról, a családi helyzetről - mindezek ugyancsak többirányú megvilágítást kapnak ebben a részben. A modern pszichiátriában az - egyéni és csoportos - művészeti terápia szerepe egyre nagyobb a gyógyításban és a rehabilitációban. Erről a legszakavatottabb hazai szerzők legújabb eredményeiről kapunk tájékoztatást. Modern világunkban a képi kifejezés, a művészeti terápia visszasegítheti betegeinket a társadalomba a gyógyító tevékenység és a sikerélmények útján. A rehabilitáción túl a képek segítik a felvilágosítást, a pszichés jelenségekkel, bántal-makkal szembeni előítéletek leépítését s így a megelőzést, a lelki egészségvédelmet, a mentálhigiénét. A lelki állapotok, szenvedések, nehéz élethelyzetek vizuális úton való megközelítése tehát a jobb emberi megértést segítheti, hisz az érzelmeket háttérbe szorító mai világban legtöbben „azt hiszik el, amit saját szemükkel látnak". Ezúton köszönöm meg mindazok értékes munkáját, akik előadásukkal, illetve immár dolgozatukkal hozzájárultak a rendezvény sikeréhez, s egyben elnézést kérek mindazoktól, akik időhiányuk vagy más ok miatt nem kerülhettek be ebbe a számba. Hárdi István