Psychiatria Hungarica 2000/5. [antikvár]

T7 ÍL Szerkesztőségi közlemények Psychiat Hung 2000, 15 (5):501-508 A HAZAI PSZICHIÁTRIA ITTHONRÓL KÖZVETÍTETT HÍRE A VILÁGBAN Nincs rossz híre a magyar pszichiátriának külföldön. A Pszichiátriai Világszövetség elnökségébe például az utóbbi húsz évben az Egyesült Államokon és Dánián kívül csak Magyarországról választottak be két tagot (Juhász Pál alelnököt, illetve Füredi János titkárt). Olyan nagy presztízsű országokból sem választottak be senkit, mint például Anglia, vagy Franciaország. Az idézettséget tekintve a magyarországi szerzők publikációi az előkelő kilencedik helyet foglalják el (1). Hamarosan megjelenik a WPA-nek két könyve a szkizofré-niáról és az affektív betegségekről. Ezekben több mint száz szerzőtől kértek kommentárokat, köztük három magyar szerző szerepel. Eutópa keleti felét ezen kívül egy lengyel és egy cseh kolléga képviseli. Tekintsünk most el attól, hogy a magyar pszichiátria joggal kritizált intézményes állapota és a tudományos kutatás külföld által is méltányolt színvonala között megfigyelhető szakadék mekkora lett az elmúlt években, évtizedekben és a tendencia csökkenő vagy növekvő-e! Figyelmünket egy másik, igen érdekes kérdésre összpontosítjuk: hogyan mutatták be a hazai pszichiáterek a kilencvenes években rangos külföldi lapokban és könyvekben a magyar pszichiátriát. Erre az elemzésre az ad egyfajta jubileumi alkalmat, hogy ezzel az évvel zárjuk a „kilencvenes éveket", az „agy évtizedét". A 2000-ik esztendőt pedig szakmánk fontos önérvényesítő ünnepnek, amolyan számadó évnek is tekinti. Nem árt tehát több szempontból is átgondolni, hol tartunk. Gauguin híres képét idézve, „Merről jöttünk, mik vagyunk, hová megyünk?" A kilencvenes években négy angol nyelvű tanulmány is megjelent hazai szerzők tollából azzal a céllal, hogy az angol nyelven olvasó szakembereknek bemutassák a magyar pszichiátriát. Az első publikáció Bánki M. Csabáé volt. 1991-ben a The Lancet című folyóiratban megjelentetett egy tömör összefoglalást a magyarországi pszichiátriáról (2). Ezt követte 1993-ban Rihmer Zoltán és Füredi János elemzése a Psychiatric Bulletin című folyóiratban (3). 1995-ben egy szociálpszichiátriai tanulmánykötet jelent meg (4), amelynek a kelet-eu-rópai országokról szóló részében Buda Béla és Füredi János írt részletes elemzést a magyar kultúra és a pszichiátriai betegségek összefüggéseiről (5). A PH-ban ismertettük a könyvet (1998/3, 375-376. oldal). Végül néhány hónapja jelent meg Tringer László tanulmánya a magyar pszichiátriáról a British Journal of Psychiatry című folyóiratban (6). Először röviden ismertetjük a szóban forgó tanulmányokat, majd megpróbálunk rámutatni a hasonlóságokra és különbségekre, hogy eljuthassunk néhány tanulság megfogalmazásához. Bánki M. Csaba: A magyar pszichiátria új távlatai? A szerző ebben az írásában lényegében összegzi annak a vitának a tanulságait, amelyet Arató Mihállyal indítottak el a Psychiatria Hungarica hasábjain (7). A cikk bevezetésében a honi pszichiátria történelmi lemaradását ecseteli a szerző, rámutatva ana, hogy a jelentős műveket alkotó magyar pszichiáterek főleg emigrációban alkottak, az itthon maradottak vi-