Szemészet 1971. március [antikvár]

Szemészet 108. 1—6. 1971. A Debreceni Orvostudományi Egyetem Szemklinikájának közleménye (igazgató: Albertit Béla egyetemi tanár) A keratoprothesis műtétekről ALBEUTH BÉLA Pellier de Quengsy-tő\ (1771) származik a gondolat, hogy a látás visszaadása céljából az elszürkült corneába valami átlátszó anyagot kellene ültetni. Nusshaum 1853-ha.n és 1856-ha,n számolt be az első ilyen próbálkozásról, ő egy ovális hegyi kristály darabot ültetett be kísérleti nyúl corneájába. Emberen az első ,,cornea arteficiaüs" műtétet Weber végezte. Mások később üveggel és celluloiddal (Dimmer 1889) próbálkoztak, von Hippel (1877) emberen végzett 12 sikertelen műtéte alapján az eljárást kilátástalannak tartotta. Salzer a századfordulón quarz-ot ültetett be egy elszürkült corneába és az 33 hónapig a helyén maradt. A műanyagok felfedezése újabb lendületet adottacornea arteficialis-szal történő próbálkozásoknak. A szerzők egész sora, Györffy, Dorzee, Legrand, Dreifus, Vanysek, Sommer, Kuwahara, Binder, Wünsche, Stone és Herbert, valamint Tliomaa próbálkozott különböző műanyag corneák beültetésével. Klinikánkon az első, és hosszú ideig egyetlen alloplasticát 1954-hen végeztük egy mindkét szemére vak, többszörösen is sikertelenül operált betegen. Két hétig látott a beteg, majd retrocornealis membrán képződése miatt a látás újra elveszett. Öt hónap múlva pedig gyulladásos jelenségek kíséretében a „cornea arteficiaüs" kilökődött. E két postoperatív szövődmény miatt hosszú ideig nem sikerült tartós eredményt elérni. Elvileg ma is azt mondhatjuk, hogy a műcornea, vagy ahogy manapság nevezzük, a keratoprothesis nem maradhat véglegesen a helyén, mert a szervezet sehol nem tűri, hogy valahol is hámhiány legyen, és ha van, annak mindenképpen a megszüntetésére törekszik, tehát kilöki magából a hámhiányt okozó idegen anyagot. A keratoprothesis tehát mindaddig tulajdonképpen biológiai lehetetlenségnek minősíthető, míg olyan anyagot nem találunk, amelyre a hám rá tud nőni. Gyakorlati szempontból azonban már nem nevezhetjük lehetetlennek, mert segítségével olyan esetekben adhatjuk vissza a látást akár hosszú évekre is, ahol minden más módszer eredménytelennek bizonyult. A siker annak köszönhető, hogy a,Cardona (1962) által alkotott ún. through and through prothesis mélyen benyúlik a csarnokba és megakadályozza a retrocornealis membrán záródását. Ez okozta ui. legtöbbször a látás gyors elvesztését akkor is, ha maga a prothesis csak sokkal később lökődött ki. így volt ez saját ismertetett esetünkben is. Keratoprothesis műtétet általában olyan súlyos corneabetegségek esetében végezhetünk, mikor jó fényérzés és localisatio vaii, de a perforáló keratoplas-ticától nem várhatunk eredményt. Ilyen elsősorban a cataraeta műtét után keletkezett extrem coriiea-oedema vagy hyalo-kerato2)athia. 1 Szemészet i