Bővebb ismertető
Az első Princeton Konszenzus Konferencia 1999 júniusában ült össze. Célja a szexuális aktivitás és a cardialis kockázat terén született tudományos bizonyítékok áttekintése, illetve a jelentős cardialis kockázatú betegek erektilis működési zavarának (ED) kezelésével kapcsolatban a gyakorlati ajánlások elkészítése volt. A Konszenzus Panel által kifejlesztett rizikóstratifikáló algoritmus a különböző fokú cardiovascularis betegségben szenvedő férfiakra vonatkozó, szexuális aktivitásukkal összefüggésben fennálló cardiovascularis kockázatot határozza meg. A második Princeton Konszenzus Konferencián (2004 júniusában, Princetonban hívták össze) a tudományos bizottság pontosította az algoritmust, és kiemeli a kockázati tényezők megismerésének és kezelésének jelentőségét erektilis díszfunkcióban (ED) szenvedő betegek esetében. A bizottság áttekintette a három foszfodi észté ráz (PDE)-5-gátló gyógyszer (sildenafil, tadalafil, vardenafil) biztonságosságra és gyógyszerinterakciókra vonatkozó adatait, hangsúlyt helyezve ezen szerek biztonságosságára ED és egyidejű cardiovascularis betegség fennállása esetén. Az új konszenzusban néhány fejezet pontosításra került, és kibővült egy új, az ED-ben szenvedő betegek cardiovascularis kockázatának felmérésére vonatkozó résszel. Nagyobb hangsúly került az életmódbeli változtatásokra, a legfrissebb kutatások eredményeire alapozva. A vezérfonal a beteg szexuális aktivitással összefüggő kockázatának felmérésében a fizikai terhelhetőség lett. A közepes intenzitású terhelés tünetmentes elvégzése alacsony kockázatot jelez. Az alacsony kockázatú kategória azokat a betegeket foglalja magába, akiknél a szexuális aktivitás nem jelent számottevő cardialis kockázati tényezőt. A szexuális aktivitás által előidézett fizikai terhelésre és vegetatív aktivációra vonatkozó jelen tudásunk szerint a szexuális aktivitás kockázatának megítéléséhez, illetve a szexuális működési zavar gyógyszeres kezelésének elkezdéséhez nincs szükség speciális cardialis vizsgálatokra.