Tényeken alapuló orvoslás 2006/2 [antikvár]

A szív- és érrendszeri szövődmények kockázatának csökkentése cukorbetegségben Dr. Pogátsa Gábor Először az inzulinhiány okozta l-es típusú cukorbetegségben ismerték fel az érrendszeri szövődmények gyakori előfordulását. Ez a microangiopathiának nevezett kisérelváltozás a vesében, idegrostokban, a szívben és a szemben idéz elő károsodásokat, de ezek inkább keserítik, mint rövidítik a beteg életét.(1) A Diabetes Control and Complication Tríal(2> egyértelművé tette, hogy a microangiopathy kivédhető a normoglykaemia tartós biztosításával. Nem megfelelő anyagcsere-vezetés esetén azonban, a betegség fellépése után néhány évvel már gyakran kimutathatók a microangiopathia okozta károsodások. Öröklött hajlam sietteti vagy késlelteti kialakulását.(3) Macroangiopathia, vagyis a nagyerek érelmeszesedés okozta elváltozása viszont csak akkor lép fel l-es típusú cukorbetegségben, ha a vesekárosodás következményeként microalbuminuria és magas vérnyomás is fenn-áll.(1) Az utóbbi évtizedekben járványszerűen terjed a 2-es típusú cukorbetegség, amely a civilizált életmóddal járó, csökkent fizikai aktivitás és a túltáp-láltság következménye. A cukorbetegek 90%-a szenved 2-es típusú cukorbetegségben, amely többtényezős kórkép. Döntő tényezője az inzulinrezisztencia, kevésbé játszik szerepet a béta-sejtek kóros inzulinelválasztása. Az inzulinrezisztencia fokozatosan alakul ki. Ezért hosszú ideig tünetmentes a 2-es típusú cukorbetegség. Kezdete évtizedekkel előzi meg a nyílt cukorbetegség megjelenését. Egy idő után azonban egyre elhúzódóbbá válik az étkezéseket követő, átmeneti inzulinemelkedés, amelynek következtében kóros értékre emelkedik a vércukorszint. Éhomban csak később, amikor kifejezettebbé válik az inzulinelválasztás zavara, válik tartósan magassá a vércukorszint. Az inzulinrezisztencia egyik káros következménye a kompenzáló hyperínsulinaemia, amely az érelmeszesedést és az étvágy fokozódását segíti elő. A betegek 80%-a elhízott. Másik káros következménye a renin-angiotenzin-aldoszteron rendszer, illetve a szimpatikus idegrendszer fokozott aktivitása, következésképpen a vérnyomás tartós emelkedése.m Normális testsúlyú, 2-es típusú cukorbetegeknél nem annyira az inzulinrezisztencia, mint az inzulinelválasztási zavar dominál. Napjainkban egyre több követéses vizsgálat igazolja, hogy 2-es típusú cukorbetegségben, sőt már TAO 2006/2 5