Újabb eredmények a szemészetben 1984/2. [antikvár]

AZ ERESBÜROK VÉRKERINGÉSE Takáts István Az eresbtirok vagy annak oarvosi nyelvben használt terminus technicusa az uvea, elnevezését attól kapta, hogy a szem külső bvirkait, a szanahártyát és az inhártyát ha lefejtjük /ez könnyen elvégezhető, ha a szemet szénsavhóban megfagyasztjuk; igy a szaruhártyát és az inhártyát, mint egy narancshéjat felszeletelhetjük és leválaszthatjxik/, akkor előttünk áll egy olyan forma, mint egy csemege oportó szőlő, innen tehát az uvea elnevezés. Az uvea keringésének tárgyalása előtt bizonyos vérkeringési alapelveket kell ismertetni. Az uvea vérkeringésének megértéséhez szükséges volt a tudomány előrehaladásának olyan mértéke, amelynek alapján méréseket lehetett végezni és igy tovább tudtvink haladni a számitásos információk biztos bázisán. Az érrendszerben ez annyit jelent, hogy képesek vagyunk megmérni a nyomást és az átfolyást, az ér tónusát, a vér viszkozitását és számos más faktort. Az egyes kérdések részleteit számos monográfia,- ill. könyv foglalja össze; BILL /1975/, DÜKE-ELDER /1961/, HAYREH /1975, WEIGELIN /1975/, WEINSTEIN /I964/, WITMER /1981/ stb. A vérkeringés fiziológiájából ismeretes, hogy az éren átfolyó vérmennyiség egyenesen arányos az érrendszer egy szakasza közötti nyomásdifferenciával és for-ditva arányos az ellenállással, vagyis A . P p = —g-