Pannonhalmi Szemle 2003/2. [antikvár]

Tanaka Min Test Minden városban, ahová elmegyek, figyelem az emberek gesztusait és testtartását. Szagolom és érintem a testüket, fogom a kezüket, valamit mondok nekik. Saját testem az első tájképem, az, anübe beleszületek. Ez a tájkép bőrömön belül és kívül táplálja mindig képzeletemet, s azon keresztül a kifinomult táncot: belülről-ki, kívülről-be. Lépés Mielőtt táncolni kezdek, ideges, feszült és kapkodó vagyok, fecsegő, csöndes, és WC-re kell mennem. Megjelenik „én"-em egyik változata, mintha oldani akarná a feszültséget visszahozva ezzel a hétköznapi „én"-t. Zavarba jövök, „mit keresek én itt?" - kérdezem. Minden fellépés előtt, mindenhol. Annyira rettegtem és féltem, hogy meg akartam szökni. Bárhol is voltam, annyit tehettem csak, hogy magamhoz beszéltem a tükör előtt. És aztán felléptem a színpadra. Abban a pillanatban pengeéles látomások vihara tört rám. Testem a forráspontra került, még arra sem volt időm, hogy „elfelejtsem magam". Teljesen tudatában voltam viszont a nézőknek, úgy taposván el egómat, hogy aztán találkozzam velük valamely cosinus-nál.