Harmadik Szem 1993. június [antikvár]

Részlet:VIKINGEKA múlt alkalommal szóltunk arról, hogy nem találni a honfoglalás előtt nem sokkal elszakadt töredékeket, akiket népszerűen "ősmagyaroknak" hívnak, s akiket magyar krónikák említenek, Julianus barát 1235-ben még látott, XXII. János pápa pedig 1329-ben még számon tartott. De ez az egész világon csak minket izgat, és még minket sem túlságosan. A középkor folyamán a "civilizált világ" testvérisége zártkörű klub volt, amelybe a keresztény feudális államok alattvalói számítottak. Ezeket elvileg védte a nemzetek feleti európai jogrend; a többiek pogánynak meg barbárnak számítottak, akiket foglyul ejtve el lehetett adni rabszolgának, és akik földje elvben uratlan volt, meghódítás esetén felosztható. A középkori Európa szinte semmi szolidaritást nem érzett a pogányokkal és barbárokkal, míg egymással igen, bár ezt sem vitte túlzásba háború esetén.Az "ősmagyarok" e közösségbe nem tartoztak bele, tehát a Magyar Királyságon kívül senki nem izgatott, élnek-e, halnak-e, kivéve a pápát, aki megtérítendő leendő híveket sejtett bennük. A klubtag népekből nem is tűntek el a középkor során, egyetlen kivétellel. E kivétel a grönlandi viking nemzet.