Harmadik Szem 1993. május [antikvár]

Részlet:LEVITÁCIÓ1868. december 13-án a londoni társaság három tagja részese volt egy eseménynek, amely még ma is sok vitára ad okot. Viscount Adare, Master von Lindsay és Wynne kapitány tanúi voltak, amint Daniel D. Home (1833-1886), a médium a levegőbe emelkedett, s az egyik ablakon ki-, majd egy másikon pedig belebegett, miközben a földfelszíntől kb. 24 méter magasságban volt. D.D. Home mindenekelőtt a levitáció révén szerzett hírnevet. Képes volt különféle tárgyak lebegtetésére is, egy alkalommal például sikerült neki egy zongorát is "felrepítenie".Repülő szentekDe nem csak Home rendelkezett ezzel a "lehetetlen", a nehézségi erő törvényeivel dacoló képességgel. Avilai Szent Teréz (1515-1582) azok közé tartozott, akik maguk is megélték a levitációt. Az ilyen élménnyel kapcsolatos érzéseit így írja le: "Amint megpróbáltam ellenállni, úgy éreztem, mintha egy hatalmas erő megemelné a lábamat. Kezdetben nagyon meg-ijedtem, mivel az érzés a testem felemelkedik a padlóról. Ezután a testem pehelykönnyűnek tűnt, mintha a teljes súlyát elvesztette volna. Ez az érzés olyan erős volt, hogy legtöbbször nem is érzékeltem, hogy a lábaim újra a padlóra kerültek." A levitáció annyira befolyásolta, hogy amikor közeledni érezte a "rohamot", kérte társait, fogják le őt. Gyakran azonban nem maradt ideje erre, s fent lebegett, megvárva, míg ez az állapot megszűnik. A másik híres "lebegő" Coprtinói Szent József (1603-1663), a repülő szerzetes (Harmadik Szem, 4. szám), aki a levegőbe emelkedett, ha izgatott vagy feldúlt volt. Mivel igen zaklatott természetű volt, ez - amint arról szemtanúk hírt adtak- gyakran előfordult vele. Ifjúkorában önkorbácsolással, böjtöléssel és durva szövésű öltözetek viselésével igyekezett magát vallási eksztázisba hozni. 22 évesen belépett a ferenciek rendjébe, ahol a vallási áhítat a szó szoros értelmében is gyakran a "szférák magasába" ragadta őt. Feletteseinek a csodák forrását jelentette, de egyben sok bosszúságot is okozott. Egy vasárnapi mise alatt például oltárhoz repült. Az ilyen és ehhez hasonló esetek miatt József 35 éven át el volt tiltva az istentiszteletektől. Ennek ellenére elterjedt az egész országban levitációi híre, amelyet ő maga "őrültségem"-nek nevezett. Egyszer, amikor egy benedekrendi szerzetessel sétált a kolostorkertben, hirtelen felemeledett a földről, s fellebegett egy olajfára. A szerzetesnek kellett őt egy létre segítségével lehozniuk.