Ufómagazin 1994. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

TELEFONBESZÉLGETÉS ELHUNYT SZERETTEINKKELA szellemek hullámhosszánr^iNEMERE ISTVÁNNem, nem tévedés. Idestova több mint négy évtizede beszélnek - és nemcsak beszélnek - arról a világban, hogy a szellemek kommunikálnak velünk. Vagyis, egy másik dimenzióba távozott egykori húsvér emberek tudata abból a másik világból ide üzenhet - elektromágneses készülékek révén!TRANSZKOMMUNIKACIONemrégen a Paris Match interjút közölt a transzkommunikáció pápájának" nevezett François Brune atyával. Mielőtt valaki azt hinné, hogy a nagy keresztény egyházak élesen szemben állnak a különleges kommunikációval, jó ha tudják: Brune atya katolikus pap. A beszélgetéshez Hildegard Schafer ,A transzkommunikáció elmélete és gyakorlata" című szakkönyve adta az ürügyet, amelynek Brune atya volt a szerkesztője. Az interjúból kiderül, hogy 1952-től kezdve számos fejlett nyugati országban regisztrálták, vették" ezeket azEGY ELEKTROMOS KAPCS0LATFEL.VEVÓ KÉSZÜLÉK 1907-BÖLadásokat". De hogyan is van ez, mi történik valójában?1952. szeptember 17-én Petegri-no Ernetti kvantumfizikus éppen a Pápai Akadémia fizikai kísérleti laboratóriumában dolgozott egy másik neves fizikussal, Gemelltve 1. Annak idején magnetofonszalag helyett még drótot használtak, amely gyakran elszakadt. Egyikük végül saját (halott) apját hívta segítségül: tegyen már valamit, hogy ne szakadjon el a hangokat felvevő mágnesezett drót. Később aztán egy lejátszásnál meg is hallotta apja hangját, aki mintegy válaszolt erre a kérésre, és állította, hogy már igenis segít kísérletező fiának. Az apa szelleme ezt követően még egy alkalommal szólalt meg a felvételről, mindannyiszor félbeszakítva az eredetileg felvett zenei anyagot. A dolog annyira izgatta Ernet-tit, aki szintén pap volt, hogy jelentette a dolgot XII. Pius pápának. Érdekes módon a pápa oszlatta el kétségeiket: felhívta figyelmüket, hogy a magnetofon műszaki eszköz. objektív és sugallmazásnak nem engedelmeskedő szerkezet. A dolognak semmi köze a spiritizmushoz. Lehet, éppen ezek a kísérletek bizonyítják majd tudományosan a túlvilág létezését". Az akkori szentatya tehát nemhogy nem ellenezte a dolgot, egyenesen arra biztatta a kutatókat, folytassák a munkát.Ám érdekes módon a két olasz paptudós nem közölte senkivel eredményeit. Arra csak 1957-ben derült fény első ízben egy bizonyos Friedrich Jürgenson révén, aki nem volt keresztény vallású. Jürgenson Stockholm környékén madárhangokat rögzített magnetofonra. Amikor a felvett anyagot visszahallgatta, egy hangot hallott. A hang azt tanácsolta neki. menjen Norvégiába, ott éjszakai madarak hangját is felveheti. Egy másik, később felvett szalagon különös zene apró részletét hallotta; mintha fan-fárok szóltak volna. Először természetesen ő is azt hitte, a magnóakaratlanul is egy rádióból vagy máshonnan vett fel műsorrészletet. Még akkor senki sem nevezte ezeket a szalagokat paranormális felvételeknek. 1965-ben egy lett kutató, Konstantin Raudive járt ugyanígy. Kezdetben tehát mindig a véletlen volt az, ami felhívta a figyelmet a jelenségre.Később aztán, ahogy a dolognak híre ment, mind többen folytattak hasonló kísérleteket. Ma már odáig fejlődtek a dolgok, hogy egyesek eleve azért vesznek nagy felvevőerejű, igen érzékeny szerkezeteket, hogy a szellemek hangját" megörökítsék.MEGSZÓLALT TULVILAGIAKJelenleg a legtöbb ilyen kísérletet (mert most már erről van szó) Németországban végzik, ahol számos kiváló szakember kapcsolódott be a kutatásokba. De a paranormális jelenség létét tapasztalták már Luxemburgban, Svájcban, az Egyesült Államokban, Olaszországban és másutt is. Időközben arra is rájöttek, hogy nem okvetlenül szükséges nagyon érzékeny szerkezetet beszerezni ahhoz, hogy valaki hallhassa a szellemek hangját; elégségesnek bizonyulhat egy kis. teljesen szokványos berendezés (magnetofon és mikrofon) használata is. Tanácsos azonban úgy kapcsolni össze a mikrofont a géppel, hogy kiküszöböljék annak belső zaját. Sokan úgy teszik a dolgukat, hogy bekapcsolva a magnót, megkérdezik: Valaki amonnan szeretne szólni?" Ám ez nem feltétel, természetesen. De a kérdés feladható egy konkrét, létező (létezett ) személynek is. Utána két-három percig járatják a készüléket, majd megállítják, visszapergetik a szalagot és meghallgatják. Amit szabad füllel nem hallhatunk, az eseüeg ott lesz érthetően a szalagon. Persze - figyelmeztetik a kezdőket - ne számítsanak arra. hogy rögtön eredményt érnek el. Lehet, hogy