Ufómagazin 2014. szeptember [antikvár]

Néhány napja egy társaságban a középkori Firenzében élő Leonardóról beszélgettünk, és az érdekes téma adta az ötletet, hogy papírra vessem gondolataimat. Leonardo a XV. század második felében készítette el a Santa Maria delle Grazi-kolostorban. Az utolsó vacsora című festményét. A festő a vacsora legdrámaibb pillanatát ábrázolja, amikor Krisztus az apostolokhoz fordul: "bizony mondom nektek, egyikőtök elárul". A három évig készült freskón az apostolok Krisztus két oldalán hármas csoportokban helyezkednek el, és a tanítványok ábrázolás, tagozódása, képi világa tele van szimbólumokkal, ami a mai napig sok elméleti vitát gerjeszt. A vita központi témája Jézus és Mária Magdolna kapcsolata. Erre utal, hogy talán a Jézus mellet ülő alak nem is János, hanem egy női alak, ami viszont továbbvezethet a krisztusi vérvonal megértéséhez. Máig megfejthetetlen festménye a Gioconda. Egyes vélemények szerint a képen Leonardo önmagát ábrázolja, mások szerint a táj megfestése a lényeges, vagy a művész a természet rejtélyes erőinek jelenlétét akarta kifejezni. Leonardo egész életében folyamatosan kutatta az ember helyét a világban, és ennek a vizsgálódásnak az eredménye talán a Mona Lisa máig megfejthetetlen, egyedülálló, bölcsességet sugárzó mosolya.