Pazmanita Tudósitó az 1943-47. évekről [antikvár]

Négy évi hallgatás után ismét útjára bocsájtjuk a Pazmanita Tudósítót. Hisszük, hogy a Pazmanita Testvérek szeretettel fogadják, hiszen az elmult idő alatt sok minden történt, ami érdekel bennünket. Az Alma Matert a nehéz időkben megvédte az Úristen. Bizonyára nem kis szerepe volt ebben az ifjú és a volt pazmaták, valamint az "odafönn" lévők imádságos szeretetének. Küzdő soraink alaposan megrítkultak. Göröngyösebbé lett mindnyájunk küzdőtere is. Azonban nem fogyatkozott meg szeretetünk az ősi Alma Mater és egymás iránt. Ez a szeretet pedig erőnk a további becsületes helytálláshoz. Amíg imádságos együttesben dolgozunk őrhelyeinken, addig munkánk nyomában, az Istennek dicsőség, az Egyháznak tisztelet, a meggyötört Hazának pedig új életet hozó áldás fakad. A Pazmanita Tudósító továbbra is szeretetközösségünk buzgó apostola akar maradni. Elénk vetíti a most nevelkedő ifjú gárdánk szent lelkesedését; megérezteti velünk a tiszta és kemény papi egyéniségeket nevelő ősi kohó lélek- és élettisztító melegét; beszámol életútainkról, végzett munkáinkról és elért eredményeinkről. Így minden sora biztatás és sebet gyógyító balzsam. Multat idéz és jövőért lelkesít! A Pazmanita Testvérek segítőkészségét feltételezve, anyagi alap nélkül indul el útjára ez az új szám. Hisszük, hogy nyomában újjáéled a Pazmaniták Kultúr- és Segélyalapja is és ez az új alap, valamint a szerkesztőséggel való kapcsolatnak az újrafelvétele érezhető lesz majd a legközelebbi szám kiállításán, többrétű tartalmán és adatainak a pontosságán. 1947. Karácsony havában. A SZERKESZTŐK