Az egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tudományos Közleményei VIII. [antikvár]

LENIN SZEMÉLYISÉGE — LENIN PEDAGÓGIAI ÖRÖKSÉGE DR. ZOMBOR ZOLTÁN (Közlésre érkezett: 1970. janixár 26.)* Tisztelt Tudományos Ülésszak! Kedves Vendégeink! Kedves Elvtársak! Április 22-én századszor tér vissza az a nap, amelyen az egyetemes emberi haladás géniusza, Vlagyimir Iljics Uljanov Lenin megszületett. Ez az évforduló ismét időszerűvé teszi az örökösen időszerűt, a hozzá méltó egyetlen természetes viselkedésmódot, a reá való hódolatteljes emlékezést, s életművének, gondolatainak, emberi magatartásának elemzését, tanulmányozását. Műveivel, reánk maradt örökbecsű alkotásaival úgy vagyunk, mint minden klasszikussá vált értékkel: minél többször és minél behatóbban foglalkozik vele gondolkodásunk, annál több értéket fedezünk fel benne: mindig újabbakat és egyre időszerűbbeket. Ennek a magától értetődő természetes tiszteletnek óhajtunk most kifejezést adni, amikor a következő vázlatos képben fel szeretnénk mutatni, mit jelent nekünk, pedagógusoknak ez a rendkívüli személyiség: mi volt a szerepe és jelentősége az emberi fejlődés történetének minket közelebbről érintő területén, az emberiség jövőjét formáló nevelés és neveléstudomány szempontjából. Élete 1870-ben született, a Volga menti Szimbirszkben. Apja matematika— fizikatanár volt. Mind a négy testvére forradalmár lett; bátyját, Alekszandr Uljanovot a cár elleni összeesküvésért kivégezték. Lenin maga jogot végzett, de ügyvédi, jogászi gyakorlatot alig folytatott. Minden idejét lefoglalta a forradalmi munka. Huszonöt éves korában letartóztatták, Szibériába száműzték. 1900-ban kiszabadult, majd emigrált. Hosszú és változatos külföldi tartózkodásait arra használta fel, hogy tanuljon és megismerje a fejlett nyugati államok kultúráját, termelési viszonyait, a munkások és az egyszerű emberek életmódját, gondolkodását. »Közlésre javasolta: Szűcs László Igazgató