Budapesti Nevelő 2001/3 [antikvár]

T^ EYELES - OKTATAS GÁBORJÁNI PÉTER - SZÁZDI ANTAL INTELLEKTUÁLIS FEJLESZTÉS ÉS VIZUALITÁS Az ember: rész és egész Már az ókori filozófiában megtaláljuk az alapját annak az Irányzatnak, amely az emberi személyiség teljességét, a test és a psziché egymást feltételező és kiegészítő egységét vallja. Az emberi teljesség kultusza a korai görög kultúrában, majd a reneszánszban filozófiai alapokon nyugvó világképet jelentett, s jóval később, e század közepe táján vált lélektani irányzattá. A test és a szellem egysége, vagyis az erö, az ügyesség és szépség ugyanolyan fontos ebben a kulturális - már-már ideológiai - közegben, mint az intellektus, az érzelem, a hit. A világmindenség titkait fürkésző, a természeti törvényeket megérteni kívánó ember a kozmosz integráns, de mégis alávetett részeként határozza meg önmagát, amit minden eddig feltárt kultúrában - függetlenül annak fejlettségi fokától - jelenlévő istenhit egyértelműen bizonyít. Ugyanakkor azonban az ember világképében érvényesül bizonyos e világi függetlenség is. Az ember része a természetnek, de ugyanakkor külön társadalmat alkotva megteremti saját szuverén világát is, amelyben törvényszerűségek, szokások, normák irányítják életét Ebben a világban létezik az ember mint gondolkodó és cselekvő lény, mint testi és szellemi egység, mint intellektuális és morális teremtmény, amely azonban a hit által szellemileg és érzelmileg is kapcsolódik a világmindenséghez. Az ember hiedelemvilága még a hiperkultúrát teremtő homo sapiens esetében is alapvetően nem intellektuális, hanem érzelmi alapú kötődéssel valósul meg. Ez az érzelmi alap, közvetítő egység egy sajátos, csak emberi tevékenységhez köthető formában valósul meg: a művészet által. Művészet és intellektualitás Sokszor tapasztalhatjuk a művészet és az intellektualitás egymással történő összevetését, rangsorolását. A matematikaóra fontosabb, mint a rajzóra, mondják olykor még a szakemberek is. Pedig nem fontosabb, hanem más. Mindkettő alkalmas arra, amire más tantárgy is; a képességfejlesztésre. Van azonban, amiben a művészet, a művészetre nevelés, a vizuális kultúra megfelelő körülmények, hatásrendszer segítségével többet nyújthat, amiben nagyobb lehetőséget kínál, mint a reáltudomány, s ez a személyiségfejlesztés.