Educatio 2010. tél [antikvár]

Részlet: OKTATÁS ÉS POLITIKA REJTŐZKÖDŐK ÉS LELEPLEZŐK korai oktatáspolitika-kutatások magyarországon gy évtizeddel ezelőtt tanulmányt jelentettünk meg Rendszerváltó viták címen (Kozma 2001). Abban az írásban - nem először és valószínűleg nem is utoljára - egyfajta értelmezését próbáltuk adni annak a tevékenységnek, amelyet az oktatáskutatók a rendszerváltozás idején végeztek. Oktatáspolitikai dokumentumokat mutattunk be, fölidézve a hozzájuk fűződő vitákat. Alább a Rendszerváltó vitákban fölvetett gondolatokat folytatjuk. Az előző, valamint néhány további vita (önkormányzati iskolafenntartók, egyházi iskolák, világbanki kölcsön a felsőoktatásnak) tanulságai alapján mutatjuk be az egykori oktatáspolitikai kutatások és kutatók jellegzetes gondolatvilágát és magatartásait (jellegzetesek már csak azért is, mert oly lényegesen eltérnek attól, amit húsz év múltán a nemzetközi, elsősorban angol nyelvű szakirodalomban olvashatunk és idézni szokás). Végül pedig röviden bemutatjuk, hogy e rendszerváltó oktatáspolitikai viták résztvevőinek szakmai pályafutása miként alakult a fordulat óta eltelt két évtizedben. Rendszerváltó vitáink ugyanis nem a levegőben lógtak. Jellegzetes produktumai voltak azoknak, akik háttérszereplőként aktívabban vagy passzívabban bár, mégis részt vettek a hazai oktatáspolitika formálásában. Új nyelv, új jelentések Mint minden újonnan meghódítandó kutatási terület esetében, az oktatásügyi politikakutatások során is kialakult egy nyelvezet, amely a kutatókat és kutatásaikat megkülönböztette az elődöktől. Halász Gábor és Nagy Mária szöveggyűjteményének bevezetője szerint az oktatáskutatós „újbeszéd" kérdései: mit is értsünk „politikán", illetve „oktatáspolitikán" vagy annak kutatásán (policy vs. politics) (Halász & Nagy 1982:3-6), s tovább: „a modern oktatási rendszerek komplex struktúrájú, többfunkciójú, és a társadalom különböző szféráival (alrendszereivel) többszörösen integrált rendszerek", ami még az 1970-es évek tipikus szóhasználata volt. A kutatások értelmezéséhez a szerzők általjavasolt fogalmak azonban már az „újbeszéd" részei (érdekcsoportok, korporativ modell, közösségi kontroll). A Community controlt ugyan még „lakosságinak" magyarítják a hetvenes évek szóhasználatával. De az általuk javasolt oktatáskutatási „újbeszéd" mutatja, hogy az angolszász oktatáspolitikában oktatáskutatási hagyományban kialakult fogalmi rendszert készültek használni. 1982-ben a szerzők még azzal küszködtek, hogy megtalálják az angolszász hagyományú oktatáspolitika-kutatás lehetséges magyarországi terepeit. Egyelőre nem EDUCATIO 2010/4 KOZMA TAMÁS: REJTŐZKÖDŐK ÉS LELEPI.EZŐK. PP. 525-534.